Hidrológiai Közlöny 1948 (28. évfolyam)
ÉRTEKEZÉSEK - KASSAI FERENC: Paleogén szénbányászatunk, a karsztvíz és a védekezés módjai
XXVIU. év f. l!>r, R. 1—1,. szám. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 23 ján valószínűnek látszik, hogy geológiai, tektonikai, tér. szini, stb. viszonyok mellett elsősorban a csapadék nagyságának. tulajdoníthatjuk a karsztvíztükör t. sz. f. magasságának kialakítását. Pusztaszentlászló — Keszthely — Veszprém és Esztergom között metszetet készítve (6. ábra), kitűnik állításunk nagy valószínűsége. A metszetből is látható, hogy Keszthely környékén, Mór és Hajmáskér között, tehát Fehérvárcsurgó környékén, Tatabánya és Esztergom környékén, tehát a közvetlen erózióbázisok közelében nagymértékű nívó csökkenés áll elő. Az erózióbázisok vidékén általában a csapadék is kisebb, ami természetes is, mert a csapadékmegfigyelések szerint a csapadék eloszlása a domborzatot követi. A megcsapoló helytől, illetve környékétől távolodva, a karsztvízszint a nagyobb átlagcsapadékú helyek felé emelkedik; tehát a térszín alakuláson, stb. kívül tényleg főleg a csapadék nagyságától függ a karsztvízszint t. sz. f. magassága. c) A megcsapolás hatása. Nézzük most részletesebben az erózióbázisok közelében a karsztvíztükör kialakulását. A B alato n uralkodóan• triászvíz-felhalmozódás, amint az a Szádeczky-féle kémiai összetételvizsgálatok kimutatták. A tó flórája és faunája erősen megváltoztatja a vizének kémiai összetételét, (a Ca és H 2C0 3 tartalom lényegesen alacsonyabb a triászvíz alaptípusában észlelhetönél) ,,a többi fontosabb ion abszolút mennyisége azonban meglehetősen egyezik a triászvízével." (21t.,86.) A Balaton táplálásában résztvevő balatonfelvidéki összes folyóvizek túlnyomó része karsztvíz. Erre utal a hozzáfolyás egyenletessége, amely a Keszthelyi hegységből 20%-nak adódik, sőt alacsonyabb vízállások idején csaknem egyharmadát adja a Balatonba folyó vízmennyiségnek. A Zala folyó kb. a hozzáfolyások egyharmadát, illetve csapadékszegény időben majdnem a felét szolgáltatja. A Keszthelyi hegység hidrológiájával dr. Szádeczky-Kardoss Elemér foglalkozott és a közölt táblázatos összefoglalás alapján megállapítja, hogy a nem nagyon szélsőséges vízjárású Zalát „is részben karsztvizek táplálhatják." (25.,22.) Már Kogutovicz Károly is utalt arra, hogy a karsztvíztározó a Balatontól Ny-ra is terjed, mikor kimutatta, hogy az 1928. évi nagy nyári szárazság után nem, vagy csak kevéssé apadtak a zalai, belsösomogyi és a Középhegység lábánál levő területek kútjai. Az erózióbázistól, tehát a Balatontól távolodva szükségképpen következik a víznívó emelkedése. A Balaton vizének t. sz. f. magassága -+• 105 m körül mozog s az évi ingadozás csak igen ritkán haladja meg a 100 cm-t. A Balatontól É-ra és Ny-ra a karsztvíztükör egyenletesen emelkedik. A Keszthelyi hegységben + 115 — + 116 m; Balatonederics + 113 m; Gyenesdiás + 120 m; Tapolcza + 124 — + 126 b 130 m-ben adja a karsztvíz t. sz. f. magasságát. Mindezeket teljes részletességgel tárgyalja dr. Szádeczky-Kardoss E. a hivatkozott tanulmányában. Hogy a Balaton Keszthely környékén, mint erózióbázis szerepel, alátámasztják dr. Kertai Györgynek, a BKL.-okban megjelent titkári beszámolójából vett adatok is. Amint a térképen is látható — a későbbiekben erre visszatérünk — a hahóti, kilimáni és pusztaszentlászlói részen a Bakony hegység nagy mélységre levetett részeivel kell számolnunk. Az itt mélyített szénhidrogénkutató-fúrások a mezozoós dolomitos mészkövek megütése, sőt megközelítése esetén is azt eredményezik, hogy a folyadék-szintek egy bizonyos magasságban helyezkednek el. Ez a folyadékszint Kilimán közelében a H. 1 és H. 2. fúrásokban + 110 és + 115 m, Hahót közelében a H. 23. fúrásban + 129 m (feltehető, hogy más körülmények is közrejátszottak abban, hogy a vízszint magasabb, mint a környéken). Ny-felé haladva a H. 11. és H. 12. fúrásokban + 116 m, míg a Pusztszentlászló mellett mélyített H. 7. fúrásben + 122 m a víznívó. Ez utóbbi fúrástól még nyugatabbra mélyített H. 6. és H. 19 fúrások külszínig eifielkedő vizet adtak (kb. 188—190 m t. sz. f. magasságra, amely a vízzel együtt beáramló nagyobbmennyiségü gáz felhajtó erejének lehet az eredménye). „Ez a magasság egy, a tenger sz. f. 110—122 (129) m-ben húzódó egységes víztükörnek felel meg, amelyet eddig Kilimán és Pusztaszentlászló községek között egymástól nagy távolságra fekvő 7 mélyfúrásba ütöttünk meg. Teljes mértékben beillő értékek ezek a Szádeczky-Kardoss Elemér által közel 200 km széles kiterjedésben megállapított dunántúli egységes karsztvízszint értékek közé." (26..31.)" A víz vegyi jellege — Medgyes Béla vegyész vizsgálatai szerint — minőségben hasonló, mennyiségben eltér a Szádeczky-féle normáktól. Az eltérés abban mutatkozik, hogy a vizek száraz maradéktartalma több, mint húszszorosa a Szádeczky-féle értékeknek (2.282—2.464 g/l). A NaCl-ban kifejezett sótartalom 0.62—0.92 g/l, Ca" 0.2273—0.3023 g/l, Mg" 0.0161—0.0524 g/l. „Mivel ezen a területen a karsztvizet 1400 m-nél mélyebben érték el és 10—14 C°nál nagyobb hőfokú vizet kaptak, — írja dr. Kertai —, a nagyobb hőfok mellett indokolt az oldott anyagok nagyobb mennyisége". A hahóti olajmező vízdiagrammjait összehasonlítva dr. Tomor János megállapította, hogy a budapesti, ugyancsak mezozoós mészköböl származó hévvizektői ez abban különbözik, hogy a Cl-ion mg/l mennyisége kb. háromszorosa a budapesti kutak vizének. A Ca és Mg szempontjából lényeges különbség nincs, tehát ez a víz is Ca-ra és Mg-ra telített víznek tekinthető. A vegyi összetétel az előfordulási helynek kölönbözö mélysége és geológiai kora ellenére is állandó marad. így a már említett H. 6. és H. 12. kút miocén lithothamniumos mészkőből és mezozoós mészköböl, a H. 7. mezozoós mészkőből, a H. 11. miocén homokköböl és konglomerátból, a H. 19. mezozoós dolomitos mészkőből és a H. 27. alsópannóniai kemény mészmárga repedéseiből kapja a vizét. (27.) Ezen a területen 700—800 mm-es csapadékkal találkozunk 30 évi átlagban, de a térszín alakulása miatt, amely uralkodóan jóval a 250 m t. sz. f. magasság alatt van, nem is várhatunk a mecseki és bakonyi karsztvízelőfordulásokhoz hasonló t. sz. f. magasságokat annál kevésbbé, mert karsztos mészkövek ezen a területen nem fordulnak elő külszínen. A karsztvízszint nem sokkal van alacsonyabban, mint a térszín és a csapadék mellett a térszín alakulása, illetve ennek hatása érvényesül a t. sz. f. magasság kialakításában. Ez a térszíni vagy topográfiái hatás igen jól látszik a térképünkön feltüntetett sümegi-kulminációban. Dr. Szádeczky-Kardoss E. már kimutatta, hogy a Középhegységet peremi lápkoszorú veszi körül, amelybe szervesen beleilleszkedik a Balaton és a Velencei tó is; a lápkoszorú magassága -f 100 és + 143 m között ingadozik. A Keszthelyi hegységben a karsztvíztükör fölött láp nem keletkezik, sőt feltűnően száraz, viszont a + 120 m-es tükörnél mélyebb szinten feltűnő a területek vizenyős és lápos volta. A lápok tőzegeinek kémiai öszszetétele a karsztvíz uralkodó hatására utal. (20.,194— 215.)" A Középhegység körüli lápok részben közvetlenül karsztforrások mentén feküsznek.söt sokszor a tőzeg alatt elrejtett karsztforrásokból nyerik a vizüket (a Keszthelyi hegység vidékéről erre számos példát említhetünk), részben pedig közvetve, karsztforrásokból táp-
