Hidrológiai Közlöny 1948 (28. évfolyam)

KÜLFÖLDI SZEMLE - L.MORÉT: Hévforrások. Ismerteti: dr. Papp Ferenc

XXVIII rvf Kl',«. 1 •', ssäm. IllhROLÖGIAl KÖZLÖNY * é3 KÜLFÖLDI SZEMLE MORÉT L.: Hévforrások. • l-e* sources tlifnnnminéralcs. Masson kiadás. Páris, 1946. — 14« o. 48 á. — D. ('. 553.7.031.2/.5:551.49) A szerző nyolc fejezetben tárgyalja a melegforrások hidrogeológiai, hidrodinamikai, fizikó-kémiai és biológiai viszonyait általános szempontok szerint, és különös tekintettel a franciaországi hévforrásokra. Az I. fejezetben a gyógy források felszínretörési módját tekinti át. A geológiai adottságoknak megfelelően megkülönbözteti: 1° a hasadék mentén való feltörést (Ems, Karlsbad, az Észak Pireneusok forrásai, La Motte-les-Bains gyógyforrásai), 2° a függőleges és a ferde törések mentén való felszínrejövetelt (függőlegesek pl. a La Bourboule-i, a Limagne-i, a Royat-i, a Baden-i, ferdék az Aix-laChapelle-i, az Alpokban a Brides-i, a Salins-i feltörések), 3° az érctelérrel összefüggő melegforrásokat (pl. Plombiéres, Néris forrásai, stb.), 4° a különböző kőzetek találkozási helyén fakadó forrásokat (pl. Bagnéres-de-Luohon, Cauterets, Nauhen forrásai), 5° a kőzetek gyűrődése mentén való elötörést (pl. Yverdon, Baden, stb.), 6° a mészkő-repedésekből előtörő meleg forrásvizeket (pl. Aix-les-Bains, ahol a hasadékok és járatok üregekben folytatódnak, a krétamészkö hasadék kettéágazik, az egyik ág kénes, a másik timsós), 7° a laza üledékekben szerteágazó hévforrásokat, melyek nagyobb mélységből jönnek elő törések mentén, illetve hasadékokból (pl. Saint Gervais). A járatokból feltörő hévforrások közetelváltozásokat okoznak. Ezek az elváltozások vagy a vízből kiváló ásványok, fémek alakjában, vagy a vízből lerakódó iszap alakjában jelentkeznek a járatokban. A kivált, illetve leülepedett anyagok eltömhetik a járatokat, illetve a forrásfejeket, ami árthat a forrásoknak, viszont van rá eset, hogy a kivált, illetve felhalmozódott anyagok védő foglalatként burkolják a járatokat, az üregeket és óvjék az esetleges szennyeződésektől a meleg ásványvizeket. A feltörő meleg ásványvizekben oldott anyagok kitöltik a hasadékokat és ásvány- vagy ércteléreket hoznak létre. így jött létre a kvarcit telérek egy része is. Az iszap származhat a felületről, de jöhet a mélyből is. A legkülönbözőbb színű lehet. Fekete, ha élöszervezetek bomlásából vasszulfid kerül belé. A feltörések nem a véletlen következményei. A víz kiválasztja magának á legkisebb ellenállás helyeit, a legmélyebb helyeket, a törésvonalakat. A völgyek alján melegforrások törnek fel (Brides, Salins-Moutiers, St. Gervais, stb.). Szembetűnő példa a törések forrásokat előhívó hatására a Limagne, ahol két nagyobb törésvonal mellett sorakoznak a Royat, Sarson és Vichy forrásai. Szigeteken a part mentén találni a forrásokat, ahol a tenger hatása mutatkozik. Ilyen konyhasós me- * legforrások fakadnak Miló. és Szt. Pál-szigetén. A forrásjáratok vándorolhatnak, azaz néha indokolatlan helyen tör fel a víz. Példaként a Valais-i Loéche-t említik, ahol kréta korú mészkőben eredő víz hosszabb úton vándorolt, amíg egy régi, laza üledéken és arra települt tufa rétegen fel nem tört, most viszont a mélyből való feljöveteli helyhez közelebb levő helyen fakad (előbb St. des Pauvres, most Dala). Hasonló helyek a Pireneusokban is vannak, ott a nátriumszulfátos melegfor.rások vize vándorol így. A II. fejezet a melegforrások vizének hidrodinamikai tulajdonságaival foglalkozik. Tisztázza a melegforrások vizének eredetét. A szerző a 12 ezer méter mélységet tartja a legmélyebb vizet tartalmazó szintnek, itt a geotermikus grádiens folytán a víz eléri a kritikus hőmérsékletet (217.5 atm. nyomás mellett). Megkülönböztet csapadék által táplált felszíni eredetűeket, mélységbeli eredetű juvenilis vizeket és vegyes eredetű vizeket. Ismerteti Brun álláspontját, aki tagadja a magma víztartalmának lehetőségét. Helyesli Sainte-Claire-Deville, Fouqué és Lacroix álláspontját, akik szerint van víz a magmában. Szerinte van tehát juvenilis víz. A melegforrások vizének vegyes eredetét — akár a mi szakembereink: Schröter, Schafarzik és mások — tartja a legáltalánosabbnak. A gejzírek túlfűtött melegvizet tartalmazó források, juvenilis eredetűek. (Izland, Yellowstone Pank, Toscana). A melegvíz feltörésének az okait a következőkben látja: 1° a hidrosztatikai nyomás, 2° a vízgőz feszítő ereje, 3° a gázok feszítő ereje, 4° a hideg- és melegvíz sűrűségkülönbsége, és 5° a hajszálcsövesség. A melegvíz feltörésének módjairól szólva a következőket emeli ki: Általában juvenilis eredetűnek tartja a vulkáni területeken, és vadózus vagy „geotermális" eredetűnek az üledékes kőzeteken át feltörő vizeket. Az utóbbiaknál a felszínről leszivárgó víz újból feljön felmelegedve és ásványos alkatrészeket kioldva. A víz a repedések mentén, hajszálvékony ereken át, hasadékokon ikeresztül, illetve vizet át nem eresztő réteg mentén jut le nagyobb mélységbe és törések mentén, szélesebb, tágabb járatokon át mintahogy leszivárgott tör fel ismét. (Ilyen kétféle vízjáratot lehetett megfigyelni a Simplon alagút építésénél.) Ilyen a szerző szerint a legtöbb melegforrás. Hangsúlyozza a szerző a továbbiakban a hévizes források vízhozamméréseinek jelentőségét. A vízhozam, mérések lehetővé teszik a felhasználás módjának megállapítását, a forrásfoglalások helyes menetének ellenőrzését, és a forráskutatás tudományos továbbfejlesztését. A módszerek közül megemlíti az egyszerű túlfolyómérést és a leszivatással való vízhozammérést, amely utóbbi eljárásnál a leszivatás után az emelkedés idejét figyelve lehet megállapítani a vízhozamot. A vízhozamgörbéket befolyásolja a forrás vízadó rétegének kőzettani sajátsága. Ha laza üledékben tör elő a víz, akkor a vízadó rétegbe hatolva (fúrással, aknamélyítéssel) egy darabig nő a hozam, a vizet át nem eresztő közelében csökken. A laza közetekben mélyített kút szívatva egy ideig egyre növekvő vízmennyiséget ad, majd a felgyülemlett vízfelesleget kimerítve állandósul. Fúrt kútnál teljes leszívásnál ellenőrizve az emelkedést és az időt, megfigyelhetjük, hogy ha üreges kőzetből ered a víz (pl. mészkőből), akkor zeg-zúgossá válhatik a görbe, mert a tágabb üregek, járatok többkevesebb vizet tudnak pótolni hosszabb-rövidebb idő alatt. Megemlíti, hogy a hozamot befolyásolhatja egyes alkatrészek (CaC0

3, SiO-j, stb.) kicsapódása, a légnyomás, a csapadék, földrengések. Érdekes megemlíteni, hogy a jóval nagyobb területen fakadó franciaországi me leg vízforrások hozama percenként 48.000 liter, míg a magyaroszágiaké percenként 49.300 liter. A III. fejezetben összefoglalja a szerző a hévizekfizikai és kémiai tulajdonságait. Ezek között első helyen a hőmérsékletet említi,