Hidrológiai Közlöny 1948 (28. évfolyam)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. LÁNG SÁNDOR: Karsztanulmányok a Dunántúli Középhegységben
XXVIII. évi. W',r,. l-t,. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 49 Karszltaiiulinányok a Dunántúli Középhegységben. 1 Irta: Dr. Lánc/ Sándor. < Ktudes relatives au\ phénnmenes Karstiques se présentanl dans les Montagues Centrales de Transdanubie. Par .S. Láng, D<" és Si. Resume p. 61.) D. C. 5Dl.44t439.il) A karsztosodás kérdése egyúttal hidrológiai kérdés is, mert e folyamat egyik fontos előfeltétele az, hogy jó oldóhatású víz hatoljon keresztül a karsztosodé közettömegen. Ha a Dunántúli Középhegység területén a jelenleginél bővebb, 3—5, vagy akár tízszerannyi lenne a csapadék, .ennek megfelelően sokkal nagyobb fokú lenne a karsztosodás is, kiterjedtebbé válna a 'mészkőhegységek vízháztartása és lényegesen több karsztjelenséget találnánk itt. Ez persze rovására lenne talán az einberi élet lehetőségeinek is. • A Dunántúlon a karsztosodás első fő feltétele, — a kellő mennyiségű csapadékvíz — nincs jelen akkora bőségben, hogy hatása túlságosan gyakorivá tenné a karsztjelenségeket. Másik előfeltétele e különleges fizikai, kémiai, geológiai és morfológiai folyamatnak, hogy legyen hozzá elegendő térbeli kiterjedésű, jól oldódó kőzet. Ilyen szempontból elsősorban a közép- és felsőtriász-korú mészkövek, továbbá a nummulinás mészkő jöhet tekintetbe, mint legjobban karsztosodó kőzet, a többi mészkő gyengébben karsztosodik, főleg csekélyebb rétegvastagsága miatt. Fontos az is, hogy kellő időtartam álljon rendelkezésre a karsztosodás számára. Fiatalon kiemelt, viszonylag nem hosszú ideje karsztosodó dunántúli mészköhegységrögeinken részben a csekély térbeli kiterjedés, a nem nagy magasság, valamint a bö csapadék hiánya miatt sehol sem túlságosan nagyfokú a k a r s z t o s o d á s. Még kevésbbé karsztosodnak — a közetminőségtöl függően, nagykiterjedésű dolomitterületeink. Ez volt az oka annak, hogy dunántúli karsztos területeink tanulmányozásával hosszú ideig nem sokat törődtek. 1920-ig nálunk karszttanulmányok végzésére rendelkezésre állott az Adria melléki Dinári Alpok karsztja, 1920 után pedig eleinte csak egyes karsztjelenségek, vagy különleges célú tanulmányok végzése kötötte le a kutató szakemberek figyelmét. így a legtöbb időt barlangkutatásra fordították, majd a középhegységi szénbányászatunkkal kapcsolatos karsztvízprobléma kezdte foglalkoztatni szakembereinket (bányákba betörő káros karsztvíz eltávolítása, karsztvíz hasznosítása). Ugyancsak, a magyar bauxit- és mangánérckutatás is hozott felszínre karsztfejlödéstani eredményeket. Geomorfológiai szempontból még eddig nem volt alkalom arra, hogy összefoglalhassuk a dunántúli karsztos területekre vonatkozó tudnivalóinkat. Ennek az volt az oka, hogy teljesen hiányoztak a részlettanulmányok. Mindaddig nem is lehet összefoglaló képet adni, amig elegendő morfológiai analízis nem áll rendelkezésre. A jövöben még nagyon sok részletvizsgálatra van szükség, ki kell körben terjeszkedni a szomszédos nem karsztos területek morfológiai kérdéseire is, mert csak így kaphatunk teljes képet az egész középhegység morfogenetikájáról. Ebben az összefoglalóban előbb ser-egszemlét tartok a Dunántúli Középhegység és a Mecsek ismeretes karsztjelenségeiről, majd eddigi tanulmányaim alapján következtetéseket vonok le az egyes hegységrögök karsztfelszíneinek fejlődésmenetére nézve. Közben, példákkal is szemléltetem az egyes részletkérdéseket. Végül, néhány kisebb területegység, egy-két hegységrög 1 A Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosstályá-n&k 1948. évi május 26-1 ülésén elhangzott előadás. felszínének vázlatos fejlődésmenetét mutatom be, eddigi helyszíni tanulmányaim alapján. * # « Első feladatunk a továbbiak során a dunántúli karsztjelenségek regionális áttekintése. Így a dolinaképződéssel valamennyi dunántúli karsztos középhegységben találkozunk. Elsősorban a sima, lapos, dachsteini mészkő rögfelszínein fordul elő, néha eocénmészkövön (Bakony) és dolomiton is (Vértes). A Budai hegységben csak egy-két helyen, nagyon ritkásan lelhetők dolinák (máriaremetei Remetehegy és Julianna, major feletti Vörös pocsolyás hát platója), ezek is sekélyek (1—1.5 m mélység), laposak. Néhol csak kezdeményekben vannak meg (alig pár deciméteres kerekded mélyedések, pl. a Hársbckorhegyen). A Gerecsében is csak nagyon szórványosak a dolinák, pl. a Hallagos, Öreg kovács hegy, Peskö és a Nagy Gerecse mészkörögplatóin. Hasonló a helyzet a Vértesben is. Itt a Csókakő melletti platórészen van belőlük néhány sekély és lapos példány, továbbá kettőt még Felső Szent Tamás pusztától É, ill. D. felé is lehet találni. A Bakonyban a Tési fennsíkról és a Gyertyánkúti medencéből ismertettek ilyenfajta dolinákat.'- Sokkal több van belőlük a Mecsek hegység nyugati részén az Abaliget feletti karsztplatón. 3 Ezeket az eddig emlegetett dolinákat közösen az jellemzi, hogy sekélyek, lapos tányérhoz hasonlóak, nem nagy <5 10 15 m) átmérőjűek, s a fejlődés berogyás, víznyelővé való alakulás kezdeti állapotában van még. A dolináknak egy másik típusa nagy (50—100 m) átmérőjű, 10—25 m mélységű, ilyenek a Mecsekben fordulnak elő, olyan nagy sűrűségben, hogy széleik össze is érnek s csak keskeny peremek maradnak közöttük ki. Fenekükön egy, vagy több víznyelő tölcsérje, vagy pedig újabb fiók-dolina alakít ki még további mélyedést. A Dunántúl karsztos területein a dolinák tekintélyes része, sokszor a többsége vi z n y e 1 ö k kel kapcsolatos. Jó részük már teljesen átalakult víznyelővé és az eredeti dolina-alakból csak kevés maradt, különösen, ha felszíni vízfolyás fűzi fel a sorban elhelyezkedő dolina-víznyelőket. (Tési fennsík, Gyertyánkúti medence.'-) Itt egyszerű, lapos-tányéralakú dolina nyitja meg a sorozatot, majd, a dolinák egyré mélyülve, víznyelőkké alakulnak át. Abban az esetben pedig, ha ezek a víznyelők nem tudják elvezetni a felhőszakadások vizét, a dolinákat felfűző felszíni vízfolyás továbbítja a hatalmas víztömeget. Egyébként magános, valódi ponor kevés va.n a tanulmányozott területen. Igazi búvópatak sem található a DunántúliKözéphegységben. Az Ürömi ponor, vagy a csobánkai Macskabarlang patakja időszakos. A szép, sorjában felfűzött víznyelők árkai pedig még csak kezdeményei az időszakos búvópataknak. Tanulmányozott területünkön a karsztos foltok kicsiny kiterjedése miatt p o 1 j e, vagy poljeszerü, nagy kiterjedésű karsztos mélyedés nem alakult ki. Mindössze a Veszprémi-fennsíkon van egy-két, tekintélyes nagyságú lefolyástalan mélyedés, pl. Szentkirályszabadjától É-ra van az egyik és Kövesgyür puszta környékén a másik. A lösszel bélelt medence «felszínén - Révész T.: Adatok az Északi Bakony karsztosodásának ismeretéhez. — Dissz. 1947. Budapest. 3 Szabó V.Z.: A Mecseki karsztvíz. — II. K. 1946.
