Hidrológiai Közlöny 1948 (28. évfolyam)

ÉRTEKEZÉSEK - KASSAI FERENC: Paleogén szénbányászatunk, a karsztvíz és a védekezés módjai

30 NWVM.NAIM KÖZT.(ÍNY XXVIII. r»f. 104«. / «3<|«j helyzetbe való süllyedését adta. Mindkét fúrólyuknak egyidejű felcsövezése esetén a vízszintek nyugalmi állása a + 131 m t. sz. í. magasságban volt észlelhető. A két fúrólyuk közötti közvetlen kapcsolat az előbbiek alapján fennáll. E közvetlen kapcsolat egyúttal bizonyítéka annak is, hogy e területen határozott megcsapolás van. Ugyanis D-, DNy-felé a víznívó emelkedik, s ha az emelkedésnek megfelelő hidrosztatikai nyomás kiegyenlítődik (ami egyúttal magában hordja azt is, hogy e helyen az utánpótlás az említett irányokból jön, nagyjából a Gerecséből), akkor természetes, hogy a 226. sz. fúrásban a nyugalmi víznívó alacsonyabb, mint a 210. sz. fúrásnál. Így a szélárnyékhoz hasonlóan vízárnyéknak is nevezhetnénk a 226. sz. fúrásban észlelt jelenséget. Az esztergomi Set. István artézi kút vízszint ingadozása. Az esztergomi Szt. István artézi kút at 1909-ben kezdték mélyíteni s a felszíntől számítva a 16.64 m-ben már elérték a triászmészkövet. 118 m-ben egy 1 m-es barlangot vagy hasadékot harántoltak. A további mélyítésnél már csak jelentéktelen repedéseket észleltek. Lóczy Lajos szakértői véleménye szerint a kút a 30 m-ből szolgáltatja a vizet 27.5 C-kal. Einzinger 1910, VIII. 4-én 29.65 C'-únak mérte a külszínre felszálló 2768 l/p vizet. A Raky-mélyfúró vállalat fúrórnesterének jelentése szerint a következő vízmennyiségeket szol. gáltatja a kút 1910-ben: 140 m-böl 1372 l/p 22 R° 157 mnböl 2314 l/p 22 R° 225—238 m-böl 3472 l/p 26.5 C°, sőt egy 1910. VI. 4-ről keltezett Raky-jelentésben a kút hozamát 4280 1/p-ben adják meg. A kút 1927. december 24-ig zavartalanul működött, amikor Einzinger szerint erős, fojtó szagú gázömlés volt észlelhető, s hozamcsökkenés állott be. öt nap után földmoraj kíséretében a források teljes erővel megindultak. (55.,84.) Albel bányagonduok a kutat 1945-ben megvizsgálta, mert a hozam ismét csökkent. Közlése szerint a kút a külszíntől számított 16.64 m-től 323.5 m-ig, vagyis a triászmészkö szakaszban béléscsövezés nélkül áll, eliszapolódva nincs; a béléscsövezett szakaszon a korrozió által okozta lyukak nem észlelhetők. Próbaszívatásnál 2200 l/p vízmennyiség mellett a kút vízszintje 5—6 cm-rel süllyedt. Pontos hozamot megállapítani nem lehet, mert a kút közelében forráscsoport is van. Albel a hozamot 3000 1/p-re teszi s véleménye az, hogy a 118. m-ben levő 1 m-es hasadékból vagy barlangból adódik. A Dunával való szorosabb kapcsolat kimutatása végett

4 közöljük a Duna és a kút szintjeinek változását. Az artézi kút meleg vizet szolgáltat, s kémiai összetétele hasonló a Szádeczky-féle karsztvíz-összetételhez. A kút külszíni kótája +114.51 m s a víz általában a + 114 m körül stagnál. A diagramm csak 10 hónap változásait adja, de az összefüggés így is kitűnik. Tényként állapítható meg, hogy a Duna + 106 m-es szintjénél a kút vizének t. sz. f. magassága + 114.51 m. A Duna szintváltozásainak hullámhegyeit alig 1—2 napos eltolódással követi az artézi kút vízszint változása; míg a hullámvölgyek csak hosszabb idő múlva éreztetik hatásukat a fokozatos vízszint csökkenésben. Mindenegyesesetben a szintingadozási görbén a kiemelkedő hullám-hegyre meredek kezdet és laposabb vég jellemző. Hasonlítsuk össze a tokodi karsztvízdiagrammot, a Duna és a Szt. István artézi kút diagrammját. Különböző magassági léptékben tüntetjük fel a magasságokat, hogy jobban láthassuk az összefüggést. (11. ábra.) • *Albel F. közlése szerint. 11. ábra. A tokodi karsztvízszint ingadozásának összehasonlítása a Duna esztergomi vízállásának és a Szt. István artézi kút vízszintjének változásával. Comparison of the oscillation of Tokod Karst Water Table changes of Danube Water level et. Eszterpom and of the level of Szent István Artesian Well. Amikor a Duna 1947. március második hetében eléri a + 106 m-es szintet, akkor a Szt. István artézi kút + 114.51 m-ben áll és a tokodi mérőállomáson a karsztvíz t.sz. f. magassága + 130.90 m. Ettől kezdve a Duna szintje rohamosan emelkedik, a forrás kifolyik és a karsztvízszint emelkedik. A Duna víznívója áprilisban az emelkedéshez képest lassabban csökken, de az artézi kút még mindig azonos szintben ontja a 3000 l/p vízmennyiséget. Nyilvánvaló, hogy a Duna 25 26 napos duzzasztó hatása alatt áll még a forrás, hisz a hidrosztatikai nyomás növekedés miatt a másutt történő megcsapolások sem érvényesülhettek teljes mértékben. Április hó végefelé már a Duna szintje a + 105 m-es szint alá süllyed, a forrás vízszintje is lejjebb száll, de még itt is érződik a Dunával való szorosabb kapcsolat, amint a diagrammból ez kitűnik. A tokodi karsztvízszint május hetében éri el a maximumot s utána lassan süllyed. A süllyedés egybeesik a Szt. István artézi kút vízszintjének a + 114.41 m-es szint alá való szállásával. A kőt hely közötti távolság légvonalban kereken 10 km. A vizek hőmérséklete között a különbség kereken 10 C°. Ez esetleg arra utalhat, hogy a kapcsoló vízjáratok gyengék. A szintingadozás közelebbi összefüggésre utal, mert természetes az, hogy az erózióbázistól távolabbi helyen később érződik a depressziós hatás. Egy közvetlenebb összefüggés lehetőségének felvetésére utalnunk kell arra, hogy a tokodi vízméröállomás kaverna-rendszere többé-kevésbbé egy kb. ÉÉKDDNy. irányú törés mentén alakult ki. A feltárt kaverna-rendszer hossza kb. 100 m. Függőleges iránybani kiterjedésének megállapítása folyamatban van. Venkovics szerint 30 -40 m-re függőlegesen még bejárható s azontúl a repedések összeszűkülnek. A kaverna-rendszer egy vető mentén alakult ki, amely vetőt véleményünk szerint a külszínen, a dorogi Nagykösziklán is kimutathatjuk. Ugyanis a Kis- és Nagyköszikla dachsteini mészköve többnyire jól réteges s hatalmas padokban jelentkezik. A Kisköszikia Ny-felé lebillent, ez jól is látszik a réteges kifejlődésű mészkövön. A feltételezett vető + 130 m-es csapásvonala a kaverna-rendszer környékére esik. A Kőszikla E-i lábánál haladó Budapest—Bécs-i műúttól É-ra a szántóföldek között van egy vizenyős hely, amely + 120 m magasságú. Jellemző rá, hogy a legnagyobb szárazság idején sem szárad ki és szinte teljesen kiüt üde zöldjével a szárazságtól kiégett környékből. A bennszülött dorogi gazdálkodók apáról-fiúra szállott szájhagyománya szerint az 1760-as évektől kezdve ez a hely sohasem szárad ki, mindig kitűnik nedves voltával. Pedig a régiek szerint össze sem lehet hasonlítani a jelenlegi és a mult századbeli vizenyős helyeket, annyira kevés van már azokból. Összekötve a vízmérő állomást, e vizenyős helyet és az