Hidrológiai Közlöny 1948 (28. évfolyam)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr.SZÁDECZKY-KARDOSS ELEMÉR: A Dunántúli Középhegység karsztvíz térképe
2 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY XXVIII. év f. 194s. 1—!,. szám. A Dunántúli Középhegység karsztvíz térképe. 1 Irta: Dr. Szádevzky-Kardoss Elemér. (Karstwaler Contour Vlan of the Transdaiiubian Mountains in Huusiiry. By E. Szádeczky-Kardoss. D. Sc. — English text D. Ö&.) I). C. 551.444:551.49(439.11) Az alábbiakban közöljük Szádeczky-Kardoss Elemér tanulmányának bevezető és befejező sorait. A tanulmányt teljes egészében az idegennyelvű részben adjuk. (A szerkesztő.) Azokat a vizsgálatokat, amelyek Magyarország első karsztviztérképének megszerkesztéséhez vezettek, a Du. nántúli Középhégység déli részében, a Keszthelyi hegységben 1938-ban kezdtem meg. A vizsgálatoknál kiderült, hogy a hegység hidrológiáját a felsötriász-korú dolomitos alaphegységben tárolt karsztvíz határozza meg döntő módon. A Keszthelyi hegységben 109 146 m tengerszint feletti magasságban világosan felismerhető volt egy karsztvízszint. E szint alatt roppant vízgazdagság és ezzel kapcsolatos láposodás jelentkezik, felette viszont nagymértékű vízszegénység uralkodik. Maga a hévízi gyógytó — a világ egyik leghatalmasabb hőforrása, 48 m ; í/min vízhozammal — szintén egy mélyből jövő karsztforrásnak bizonyult. Kiderült továbbá, hogy a Balaton-tó táplálásában is karsztos eredetű vizek játszanak döntő szerepet, tehát, hogy a Balaton vize kevert, karsztos eredetű víz. Tovább nyomozva a karsztvíztükör magasságait kiderült, hogy a Keszthelyi hegységtől ÉK-felé haladva, a tükörmagasságok fokozatosan emelkednek, a Bakony mellett nyugatra kulminálnak, majd tovább északkelet felé, a Duna felé haladva ismét csökkennek. A karsztvíztükör tehát a Dunántúli Középhegység csapásirányával párhuzamosan megnyúlva domborodik ki. Legszembeötlőbb eredmény az volt, hogy a hévizi tó kémiai összetétele (szilárd maradékának mennyisége és összetétele) azonos a csaknem 200 km hosszú Középhegység többi nagy karsztvíz forrásáéval, függetlenül attól, hogy a forrás dolomitban vagy mészkőben fakad-e. Ezt a karsztvizet a következő hozzávetőleges középértékekkel jellemezhetjük: 0,5 g/l szilárd maradék, 0,09 g/l Ca, 0,04 g/l Mg, az anionok közt a HCO :t uralma, kevés Cl, kevés, kb. 0,06 g/l SO,. Különösen kiemelendő, hogy a Dunántúli Középhegység összes eddig ismert nagy karsztvízforrása ebbe a típusba tartozik, így a hévizi tó, a tapolcai tavas barlang, számos Balatonfelvidéki patak vize, a zámolyi, a gánti, a csóri, a tatatóvárosi, a dunaalmási, az esztergomi források, a békásmegyeri Pünkösdfürdő, a budapesti Római- és Csillagfürdő. A víz kémiai azonossága és a víztükör fokozatos változása alapján tehát fel kellett tételeznünk, hogy a karsztvíz az egész Dunántúli Középhegységben lényegileg egyetlen összefüggő rendszert alkot. Megállapítottuk, hogy ennek a hatalmas karsztvízrendszernek két fő megcsapolása van: északon a Dunánál, és délen a Balatonnál. Kisebb megcsapolások azonban köröskörül jelentkeznek, ami a Középhegységet körülvevő tó-, illetve lápkoszorúban nyilvánul meg. Ugyanezen vizsgálatok kapcsán utaltam arra a lehetőségre, hogy a karsztviztükör fokozatosan átmegy a környező fiatal agyagos, homokos üledéksorból felépített alföldi, illetve dombos terület artézi vizeinek tükrébe, tehát, hogy a karsztvíz és a fiatal agyagos, homo. kos üledékcsoport artézi vizei közt — legalább is helyenként — szerves összefüggés van.'- Ezt a felfogást később a zalai olajgeológiai kutatások igazolták, és más kutatók (különösen Horusitzky Ferenc) továbbfejlesztették. Ugyenezen vizsgálataim során, már 1940-ben elkészítettem a Dunántúli Középhegység karsztvizének első rétegvonalas térképvázlatát, az akkor rendelkezésre álló mintegy 45—50 adat és a topográfiai viszonyok kiértékelése alapján (1. ábra). Már ezen a vázlaton felismerhető a karsztviztükör említett oválisán megnyúlt alakja és rajta három befüzödés: az első a tapolcai lápoknál, a második a móri ároktól a Bakonycsernye-dudari medence felé, a harmadik a bicskei medencénél. Látható továbbá, hogy a karsztviztükör kulminációja nem a tulajdonképpeni Bakonyban, hanem attól nyugatra a Körls-hegy csoportban van. Akkoriban egy ilyen izohipszás térkép megszerkeszthetősége is elvi ellentétben állott az uralkodó karszthidrológiai felfogással. A magyar és külföldi hidrológusok tekintélyes része tagadta az összefüggő karsztviztükör létezését, mereven szemben állva a G r u n d-féle felfogással, viszont erősen hajlott a Katze r-re hivatkozó Lehmann Keilhac k-féle felfogásra, amely szerint a karsztvíz rendszerint a közeli részeken sem függ össze egymással, vagy ha összefügg is, nagy szintkülönbségek mutatkoznak. Ezzel szemben az én felfogásom az volt, hogy a mélyebb karsztokra, mint amilyenek a Dunántúli Középliegységben láthatók, inkább a G r u n d-féle elképzelés, a sekély karsztokra inkább a Katzer Lehman n-féle érvényes. A sekély karsztban tehát összefüggő karsztvíz kevésbbé fordulhat elő. Azóta a dunántúli karsztvízről számos új dolgozat jelent meg' 1 és az új adatok a Dunántúli Középhegységben az összefüggő karsztvíztükör és így a karsztvíztérkép valószínűségét igazolták. 4 Az elkövetkező viharos idők azonban megakadályozták a karsztvíztérképnek és felfogásomnak publikálását. A tanulmány ismerteti a továbbialtban a karsztvízkérdés jelentőseget, méltatja Kassai Ferenc kutatásainak eredményeit Eefejező sorai: Tudományos jelentőségén kívül a karsztvíztérképnek nagy gyakorlati fontossága van: 1 ° közegészségügyi szempontból, mert a térképről leolvasható, hogy milyen mélységtől kezdve remélhetünk bőséges, állandó és többnyire kifogástalan izóvizet; 2° ipari szempontból, mert a nagymennyiségű ipari víz fakasztásának kilátásairól hasonlóképpen tájékozódhatunk e térképről; 3° szénbányásza ti szempontból, mert e tér. kép alapján megállapíthatjuk a karsztvizveszélyes szénterületeken leggazdaságosabb bányatelepítések lehetősé, gét, és ilyen módon is növelhetjük a bányamunkás biztonságát. Minden jövőbeli erőfeszítésnek a karsztvízért vagy a karsztvíz ellen a karsztvíztéikép adhat kiindulási alapot. 1 A Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának. 1947. evi november hó 26-i ülésén elhangzott előadás'. Ü Ezeket a vizsgálataimat 1941. év március hó 26-án mutattam be a Hidrológiai Szakosztály ülésén Budapesten, majd két dolgozatban jelentek meg e folyóirat 1941. évi XXI köteteiében ,,A Keszthelyi Hegység és a Héviz hidrológiájáról-' és ,,A Dunántúli-Középhegység karsztvizének néhány problémájáról'' címen, ••i Az újabb munkák közül különösen Papv Ferenc hatalmas új adattömeget tartalmazó dolgozatát, a dunántúli olajmezők kutatásával kapcsolatos tanulmányokat .(elsősorban Kertai György tői) és a bányászati karsztvíz-veszély leküzdésével foglalkozó tanulmányokat ( Schmidt Sándor. Pogány Béla, Vendel Miklós, Esztó Péter, Tárczy-Hornoch Antal. Varga Béla, Székely Lajos) és Horusitzky Ferenc fogalmakat rögzítő cikkét említhetjük. » Eltérő felfogású Láng Sándor tanulmánya. (A Hidrológiai Közlöny ezen számának 50. oldalán.) A szerkesztő.
