Hidrológiai Közlöny 1948 (28. évfolyam)

ÉRTEKEZÉSEK - KASSAI FERENC: Paleogén szénbányászatunk, a karsztvíz és a védekezés módjai

18 'HIDROLÓGIÁT KÖZLÖNY XXVIII. év f. 1.94s. 1—y. szám. vannak olyan esetekben is, ahol a viszonyok egyébként lényegileg a Grund-féle elmélettel kifejezhetők, így a Dunántúli Közáphegységben is." (2-}.,69.) A mellékelt térképen (3. ábra) megszerkesztettük a feltételezhető hidroizohipszák lefutását. Látható, hogy a Magyar Középhegységben, de a Mecsekhegységben is egy kidomborodás van. Ez a kidomborodás fedi a csapadéktérkép csapadékban dús területeit. Így azt mondhatjuk, hogy a Magyar Középhegységben a csapadékdús területnek megfelelően az egységes karsztvíz tömeg pajzs-alakúan kidomborodik. Nyilvánvaló az, hogy nem csak a csapadék (meteorológiai hatás), hanem sok más tényező is befolyásolja ennek az egységes víztömegnek kialakulását. Már utaltunk előbb a domborzat (topográfiai hatás) befolyására különösen a Dunántúl DNy-i és D-i részén. Dr. Szádeczky-Kardoss E. profeszszor rendelkezésünkre bocsátotta az általa készített első ilyen hidroizohipszás térképet, ezt összehasonlítva az általunk készített újabb térképpel, megállapíthatjuk, hogy lényegesebb eltérés a kettő között nincs. Ez a megállapítás annál is érdekesebb, mert az első ilyen hidroizohipszás térkép jóval kevesebb adat alapján készült, mint az újabb ilyen térkép. Térképünk alapján valószínűnek látszik, hogy a meteort ógiai, topográfiai, tektonikai, geológiai, stjb. hatások eredményeképpen jelenik meg nemcsak a Dunántúli Középhegységben és a Mecsek Hegységben a karsztvíz a maga magasabbrendü bonyolult paraboloidikus szintjével,hanem az egész Dunántúlon. Erre utalnak az igali és hahóti mélyfúrási adatok, söt továbbmenve — ugyan nem triászból, de mészkőből sem fakadó — zalai artézi kutak is. Az artézi vizek t. sz. f. magassága Szombathelyen +201.50 m, Sárváron +128.31 m, Celldömölkön + 128.31, a Nagyölböi majori kútnál + 160.90 m, Szt. Gotthárd és Körmend közötti őrházak kútjainál + 210.40 m-től + 222.18 m és Gyanafalván + 240.50 m. (45.,83—92.) Ezért a további részletesebb vizsgálatokat ezekre a vizekre is ki kellene terjesztenünk. 3. A KARSZTVÍZ ÉLETET BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK ÉS EZEK HATÁSA. Ismerve a karsztvíz keletkezési elméleteit .továbbá a karsztvízszint dunántúli elhelyezkedését, részletesen foglalkozhatunk azokkal a tényezőkkel, amelyek elsősorban befolyásolják a karsztvíz életét. A karsztvíz származtatásánál láttuk, hogy a legvalószínűbb a szivárgási elmélet, amely elméletnél a döntö tényező a csapadék. Ennek megfelelően vizsgálatainkat elsősorban a csapadékviszonyokra terjesszük ki, bemutatva részben a dunántúli csapadékviszonyokat, részben a csapadék nagysága és a karsztvízszint közötti összefüggéseket. A lehulló csapadék hatásának vizsgálata után foglalkozzunk részletesen a másik jelentős tényezővel, az erózióbázissal, és esnek lecsapoló hatásával. Végezetül becsüljük meg a lehulló csapadék menynyiségének és a lecsapolások hatásának figyelembevételével a Dunántúlon tározott karsztvíz mennyiségét. a) A dunántúli csapadékviszonyok. A budai csillagvizsgáló intézetben 1780-ban már csapadék megfigyelésekkel is kezdtek foglalkozni. Az első adatok azonban csak az 1782—1792 közötti időből maradtak fenn. (18-a.) Rendszeres vizsgálatok és megfigyelések a folytonos háborúk miatt pedig csak 1840 óta folytak. Az ezirányú vizsgálatok fejlődése rohamos volt. 1851 és 1870 között csak 19, 1880- 1885 között 31, 1895-.ben 85, 1900 körül 288, 1942-ben pedig a csonkaország területén 1220 helyen mérték rendszeresen a csa. padék mennyiségét. (Í7..289.; 18.,23.) Az egyes mérő-állomások adatainak feldolgozásával, pontosabban a csapadékviszonyok ábrázolásával többen foglalkoztak. Itt utalhatunk Réthly A. tanulmányára, mely időrendi sorrendbert foglalkozik az egyes csapadék-térképekkel. A csapadék igen szeszélyes, talán a legszeszélyesebb meteorológiai elem. Az egyes évi csapadékmennyiségek között néha elég nagy eltérések vannak ugyanazon a mérőállomáson. Az eltérések egyrészt a szabályos és szabálytalan jellegű hibákból adódnak (a mérőműszer, a megfigyelő hibái, stb.), másrészt a csapadék évi járása is szabálytalanabb, mint a többi meteorológiai elemé. (J7..200.) Ha a csapadék-térképen (4. ábra) feltüntetett izohiétákat nézzük; feltűnik, hogy a csapadék általában a domborzatot követi. Dombos és hegyes vidékeink csapadékosabbak, mint az övező peremi részek. A csapadék-térképek alapján az ország legszárazabb területei a Kis- és a Nagy Alföldön vannak. Hajóssy szerint az eddigi megfigyelések alapján még nem lehet meghatározni, hogyan függ össze a csapadék évi periódusa a tengerszint feletti magassággal. Azonban az izohiétás csapadék-térképek lehetővé teszik, hogy bármely terület átlagos csapadékmennyiségét közbeiktatással meg lehessen határozni. (/9..164.) A rendszeres és állandó üzemben lévő csapadékmérő-állomások adatai olyanok már, hogy nemcsak az évi átlagos mennyiség, hanem a havi középértékek is részletesen ábrázolhatók. A harminc év átlagából szerkesztett izohiétás térkép oly sok finom részletet tüntet fel, hogy számos gyakorlati kérdés eldöntésére is felhasználható már. (18.,23.) Megjegyezzük itt, hogy a hegység belsejében a csapadék főbb és hogy a 30 éves átlag értékektől elég nagy eltérések is vannak évenként. Területünkön pl. az eltérések 1935—1936—1937. években mm-ben, illetve %-ban: 1935: 193S : 1937 : mm Tatatóváros Esztcrgm I'iliscsaba Bp. Met. Intézet Bp. Svábhegy 558 574 1)24 611 593 — 1 —68 —80 412 +56 -0.2» — II - 13 + 2 + 9 + 169 4 124 + 37 + 161 +240 +30 +22 + 6 +26 4 40 +350 +257 +268 •+378 4378 +63 445 -43 462 464 Ha összehasonlítjuk a 30 éves átlagot és az évi csapadék-térképeket, az eltérés egyes esetekben igen feltűnő. A csapadéktérkép beható szemlélése alapján kitűnik, hogy a Magyar Középhegység vonulatától ÉNy-ra és DK-re találjuk a Dunántúl legszárazabb területeit. A Kis Alföldön a csapadék általában 600 mm, illetve 550 mm alatt van. A Csallóközben a csapadék a legkevesebb és nem igen haladja meg az évi 500 mm-es átlagot. A Magyar Középhegységtől DK-re esötlen vidéket találunk. A Nagy Alföldnek Dunántúlra eső ék alakú részén (Mezőföld) az évi csapadék 550 mm-nél kevesebb. 500—550 mm-es csapadékizohiéta Taksony lép a Dunántúlra és Szigetcsép—Baracska—PázmándSzékesfehérvár — Csór - Inota — Ősi — Berhida Balatonfökajár — Lepsény — Kisláng és Dunaegyháza községek környékén húzódik. Ezek szerint Fejér megye D-i fele csaknem a Balatonig 550 mm-nél kevesebb csapadékot kap. Az ország csapadéktérképét szemlélve feltűnik, hogy Dunántúlon vannak hazánk legcsapadékosabb területei. A legtöbb csapadékot az ország Ny-i és DNy-i részén, a Dráva középső folyása mentén találjuk. így Bolhó — Háromfa — Nagyatád — Bolhás Somogycsicsó Liszó Szepetnek — Becsehely Csörnye-