Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)

1-4. szám - dr. LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR.: A JEGES ÁRVIZEKRŐL

10 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY XXVII. én/. 19fl. 1—í. aaáin. viszonyokat tételezve fel, ugyanazon a folyószakaszon nagyobbfokú a jégképződés a tél elején, mint később, amikor a víz megtisztul. 2. A jégzajlás. A víz felszínén úszó jégtáblák súrlódása jelleg­zetes zizegő hangot ad: innen a jelenség találó magyar neve. A táblák a sorozatos ütközések folytán lekere­kednek és szélükön felgyürödött perem képződik. Ennek a peremnek lényeges szerep jut a jég meg­erősödésében. Egyrészit minden táblát lapos tállá ala­kít, amely ütközések alkalmával megmerül, hogy aztán a belekerülő víz jéggé fagyva erősítse. Másrészt növeli az aránylag vékony táblák érintkezési felületét és megkönnyíti összefagyásukat (1. ábra). Az úszó a vízmélységgel-"- és az eséssel egyenesen arányos (v = k R'ii jn ) t a jégborítás mindenütt növekszik, ahol a vízszín esése vagy a közepes mélység csökken. «3> Változatlan sebesség mellett megváltozik a me­derszelvény szélessége. Ha v 2=v­í, akkor n, 1:n 1=B 1 :B-,, vagyis a jégborítás mértéke és a víztükör szélessége közötti arány ugyancsak fordított. Közvetlenül belát­ható, hogy ugyanaz a jégmennyiség a kisebbb víz­felületnek nagyobb hányadát foglalja el, mint a nagyobbnak, és fordítva. b) A vízfolyások esése a forrásuktól a torkolat felé haladva fokozatosan csökken. Az eszményi hossz­szelvény alakja felülről nézve homorú görbe, amelynek a torkolati végpontjában az érintő vízszintes. Mivel az eséssel együtt a sebesség csökken, az J/a pontban foglaltak szerint a forrástól a torkolat felé haladva mind fokozottabb a jégképzödés és ugyanakkor a 2/cí 2 pont értelmében a jégborítás aránya is növekedő. c) A vízfolyások felső, nagyesésü szakaszán a víz eleven ereje nagyobb, mint a völgy anyagának ellen­állása. Erre az úgynevezett felsőszakasz-jellegű rész­re J, amelyen a víz folytonosan ható rombolóereje állandóan mélyíti a V-alakú völgyet, a legnagyobb esés irányát követő egyenes folyás jellemző. Az l/a 1. ábra. táblák átmérője ilyenformán ugrásszerűen növekszik, és hamarosan teljesen belepik a folyó felszínét. a) A jégzajlás törvényszerűségeit Schok­litsch (1930) matematikai alakban fejezte ki. 2 Ha B jelöli a víztükör szélességét, v a felszíni sebesség középértékét és az n 1 arányszám azt, hogy a vízfelületnek hányadrészét foglalja el a jég, akkor a folyó két egymást követő 1 ill. 2 jelű keresztszelvényén az időegységben áthaladó jég mennyisége: B t v t = n 2 B 2 Vo (m 2/sec). 1.) Szavakban kifejezve a képlet azt mondja, hogy folyamatos jégzajlás esetén a három mennyiség szorzata egy-egy folyó­szakasz minden pontján állandó, ill. bár­melyikük megváltozása a másik kettő meg­változását vonja maga után. A kereszt­szelvényen az időegységben áthaladó jég­mennyiséget állandónak tételezve fel, a következő esetek lehetségesek: «!) Megváltozik (a zajlás idején ren­desen csökken) a folyó vízhozama, vagyis apad a víz. Csökken a vízítükör szélessége és a sebessége is, a jégborítás arányának tehát növekednie kell. (Hidraulikai ok.) a 2) Állandó víztükörszélességet téte­lezve fel, változik a sebesség. (Pl. módosul az esés.) Az 1). képletből Bo = B^ esetén : l A folyami hidraulikában a hidraulikus sugarat a közepes mélységgel helyettesítjük. 4 A folyók szakaszjellegének torvényszerűségeit dr. Choi­noky Jenő állapította meg. (A folyóvölgyekről. Math. és Term. tud. Közlemények. XLII. kötet, Bp. 1925. 101—110. old.) «1 Vo 2. ábra. Kanyargós, középszakasz-jellegű folyószakasz: a Duna Paks és Baja közt (a szabályozás előtt), és a kanyarulat szerepe a beállásban (vázlatosan), n-0-3 vagyis a jégborítás aránya a sebességgel fordítva arányos. Másként: minden sebes­ségcsökkenés a jégborítás fokozódásával jár. Mivel, - - mint tudjuk, — a sebesség n-O-7 2 Schoklitsch. A.: Wasserbau.—Springer, Wien. 1930. I. kötet, 158. old. 3. ábra. Szerteágazó, alsószakasz-jellegű folyószakasz: a Csallóközi Duna Ásvány­nál (a szabályozás előtt), és a zátonyok szerepe a beállásban (vázlatosan).

Next

/
Oldalképek
Tartalom