Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)

5-8. szám - ÉRTEKEZÉSEK - DARVAS LAJOS: Az egészséges fürdőfejlesztés alapelvei

< XXVII. évf. mf- 5—8. nzám. XXVII. évT. 1947. 1—2. szám. %-os kihasználtságról beszélünk, ha a forrás napi 12 cráj táplálja a fürdőt.) A vízutánpótlás számítható szélső legkedvezőtlenebb adatait vettem fel annak bizonyítására, hogy a budapesti melegvíz források nincsenek kimerítve, tehát elsősorban ezt a kihasználatlan víztömeget kell igénybevennünk. Mód van szakszerűen és céltudatosan a fürdőkultúra fejlesztésére, még több forrás feltárására, mert -termálvíz van, csak gondosan és gazdaságosan kell bánnunk vele. 2. A meglevő fúrások foglalása és kezelése körül igen sok a javítani való. Az a tapasztalat, hogy mind a köztulajdonban, mind pedig a magántulajdonban levő források — bái; fürdőtelepeiknek a termálvíz az éltető eleme —• elhanyagoltak, kevés gondot fordítanak a tisztántartásra, a forrásfő szakszerű kezelésére, és a források gondos elzárására. A hozamcsökkenés, a- gyógyhatású kérriigi és fizikai tulajdonságok kisebbedése vagy elvesztése az ilyen hibákra vezethető vissza. A fúrások között sajnos akadnak gondatlanul befejezettek. A legtöbb bajt és többször a források teljes elvesztését az okozza, hogy a , külső béléscsövek és a fúrt szelvény közötti üreget vagy egyáltalán, vagy csak gondatlanul tömték be, aminek természetes következménye, hogy a feltörő víz utat talál a fúrócső mellett és áz al)alajban vadul elfolyik. Komoly technikai hiba származott a fúrásoknál, amikor a tervezett mélységben a 'm e I e

(g v í z feltárása nem sikerült. A fúrt szelvényt' kisebbre tféve tovább fúrtak, aztán szélesítették, újra bélelték és a béléscső és a kőzet közötti üreget nem tömték el gondosan. A hozamcsökkenés és a víz értékes gyógyítóhatású tulajdonságainak az elvesztése főleg ezekre a mulasztásokra vezethető vissza. Ezek a hibák mutathatók ki a legélesebben többek között a margitszigeti III., a Dagály utcai és a Gellért fürdői fúrásoknál. Ilyen hibának áldozata egyik legértékesebb forrásunk, a margitszigeti II. sz. 72° C hőmérsékletű forrás. Ennél a forrásnál a hozam állandóan csökken. A csökkenés oka, hogy a feltörő termálvíz egy része a fúrólyukon kívül tör fel, ami a fúrás régi hibája. A Fővárosi Közmunkák, Tanácsa VENDL ALADÁR-ra és PAPP FERENC-re bízta a hiba okának kiderítését és a helyreállítás mócfjának megállapítását, akik a munka elvégzéséhez igénybe óhajtották venni a dunántúli bányászat karsztvizeivel folytatott hoszszú, évtizedes tapasztalatokat és ezért SCHMIDT SÁN"DOR-t is bevonták a munkába. Az eredeti hozdm helyreállítása, a szökevény és nem hasznosítható vizek elzárása volt a bizottság feladata. A forrás hozama a feltáráskor 210 m^/óra volt. Ez á hozam az utólagosan beépített fabéléséső miatt 90 m

3/ára mennyiségre csökkent. Ez a vízmennyiség is tovább apad, mert a termálvíz jelentékeny része a külső béléscsövén kívül tör magának utat és a 15 m vastag kavicságyhan felhasználatlanul szétfolyik. A hasznosítható vízmennyiség ma a forráscső magasságában csak 70 nr'/óra. Ha a fedett uszoda felső medencéjét töltik, a hasznos vízmennyiség a nagyobb magasság miatt csökken, ezzel szemben a fúrólyukon kívül feltörőf, elszökő víz mennyisége emelkedik. A felsó medence töltése 4 évvel ezelőtt 6 óra hoszszat tartott. Ma 12—13 órára van szükség a megtöltésre. Ez-a rohamos apadás tovább tarthat, az elszökő víz útja 81 állandóan bővül és számolhatunk a forrás további romlásával, esetleges tönkremenetelével. A forrgs eltömése és új fúrás készítése ezen nem segít, mert a fúrólyúk béléscsövén kívül feltörő víz tovább szökik. A veszély megszüntetésére először a fúrólyuk mészkőben haladó részének megfelelő szerkezettel való e I c e m e n t á I á s-ára gondoltunk és ezzel a fúrólyukon belül és a béléscsövön kívül áramló vizet elzárhatónak tartottuk. A cementdugó átfúrása utan minden víz a béléscsőben (annak helyes mérete, esetében) fogható meg. A béléscsöveket azonban nem lehetett eltávolítani és így az eljárás nem látszott keresztülvihetőnek. A fúrást 150 m mélységig tervezték és mivel vízre nem akadtak, munka közben rendelte el a Közmunkák Tanácsa a 300 m mélységig való fúrást. Ebben a mélységben sem találtak vizet, de a hőmérsékleti adatok bíztató volta miatt, tovább fúrtak és 310 m mélységnél fakadt fel a 210 m

3/óra mennyiségű 72

J C hőfokú víz. A mészkőben mélyített fúrás 140 mm átmérőjű volt, ezt 279 mm-re bővítették és facső béléssel látták- el 140/190 'mm átmérővel. A két belső béléscső közötti hézagot el kellett tömni, hogy ott víz fel ne szállhqsson. A helytelen méretű fabéléscső alkalmazása miatt a vízhozam 90 m

3/ v. ósa mennyiségre apadt. Az alul 30 atm. nyomással feltörő víz a kisebb átmérőjű fabélés csövön nem tudván feljutni, a fabélés és a kőzet közötti hézagon vadvízként tört elő. Ennek látszólag ellentmond a 240 m mélységben elhelyezett tömítés. A próbafúrás szelvényén látható hőmérsékleti adatok adnak rá magyarázatot. A mészkőben, amikor az eredeti "140 mm átmérőjű lyukat fúrták, á~ hőmérséklet 269.8 m-ig fokozatosan emelkedett 69° C -ra, továbbhaladva azonban 58° C-ra esett. A 277 m mélységtől újból emelkedett a hőmérséklet. Ez azt bizonyítja, hogy a 250—269 m mélységben a fúró egész közel járt egy forróvizet vezető, járathoz, de azt * nem ütötte be és ezért nem kaptunk melegvizet ebben a mélységben. A fúrólyuk említett bővítésekor még jobban közelítették meg a karsztüreget, valószínűleg egy kis nyíláson be is szakították, de nem érzékelték. Ez az eredmény azonban már elég volt ahhoz, hogy a víz a facsővel szűkítve az említett dugó megkerülésével találjon magának utat, hogy a fabéléscső és a kőzet közötti hézagon át a külszínig hatolhasson, mely utat azóta is állandóan bővíti és veszélyezteti a kút teljes hasznos vízhozamát. * Az új kémlelőlyuk-fúrások a talajhőmérséklet vizsgálatára szolgáltak. A kút lezárásakor figyel- • hettük meg, mennyire emelkedik a láthatatlanul elfolyó melegvíz. A kémlelő fúrások másik célja, hogy a fúrócsőhöz közel elhelyezett (cca 30—40 m mély) fúrólyukon át végzett munka eredménye jól megfigyelhető legyen. Ha i,jgyanis sikerül a béléscső és a kőzet közötti hézagot; elzárni, a kémlelő nyílásban a hőmérsékletnek le kell esni és a kút hasznos vízhozamának emelkednie kell, legalább ' is az eredetileg mért 90 m

3/óra mennyiségig. Kizártuk volna azonban az így végzendő munkánál az első^ feltörésnél mért 180 m

3/ora mennyiség visszanyerését. A fúrólyuk és a kőzet közötti rés tehát nem cementálható el, csak a közvetlen közelben levő altalaj, miáltal az összes feltörő vadvíz a fúrócső közelében elhelyezendő, megfelelően méretezett csöveken kénytelen felszállni.