Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)

5-8. szám - ÉRTEKEZÉSEK - Dr. LÁNG SÁNDOR: A Balaton 1947. évi magas vízállása

XXVII. évi. 191,1. 9—12. szám. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 65 l Fonyód, Balatonkeresztúr, Kéthely és Buzsák között egyedül mintegy 100 km

2 áll víz alatt. Ugyancsak víz alatt vannak ilyenkor persze a boalóri, leJlei, szemesi.,szántódi és földvári berkek is. Ezáltal, egy ilyen 150—155 cm-es nagyvízzel a Balaton 600 km'--es vízfelülete becsléseim szerint mintegy 800 km

2-re növekedik meg a Kis-Balaton körüli vízfelületekkel együtt. Pontos eredrrfényt légifelvételek alapján lehetne a vízzel való elöntés nagyságáról közölni, erre azonban a jelen körülmények között nem lehet gondolni. < Annak.oka, hogy az átlagoshoz képest alig 1 mves vízállással ilyen tekint é.lyes nagyságú területek kerülnek víz afá, a tómedencerendszer sajátos geomorfológiai viszonyaiban rejlik. A Balaton tudományos tanulmányozásával kapcsolatos Ipgúiabb geomorfológiai kutatások és pedig Búlla Béla vizsgálatai igazolták, hogy a tómedencerendszer'a pleisztocén derekán, az utolsó interglaciálisba'n süllyedt be. Ezóta többek között az a változás történt, hogy különösen a tó déli partjain hatalmas, nagy berkeket elrekesztő turzásrendszerek. keletkeztek, amelyek lásson kitqltődtek és sokkal sekélyesebbek, mint a mai tó medencéi. Ilyen nagy árvizek alkalmával azonban, — a lecsapolás ellenére is, — megtelnek vízzel. Kérdés végül az, hogy honnan gyűlt ö'ssze a tómedencében ará'nylag rövid idő alatt ilyen hatalmas víztömeg? A Balatóri felszíne 600 km

2, a középvízálláshoz képest a vízállás mintegy 85 cm-el nagyobb, ami ..egymaga 510 millió m

3 víztöbblet. Ehhez kell még számítani az elöntött berkek és'egyéb balatonmenti öblözetek víztömegét, ami szintén jelent 100—150 millió m

3 vizet. Összesen tehát 650 millió m

3 lehet számításaim szerint a vízfelesleg. S ez még mindig tározódik az ezidőszerint már hosszabb ic\ő óta lefolyástalan tómedencében. A sok víz hirtelen összegyűlése klimatikus okokkal magyarázható. 1946 tayasza és nyara, valamint őszének első fele is aránytalanul száraz volt, úgy, hogy. a tó víztükre az elzártság ellertére is ielentősen leapadt a nagy párolgqstól. Azonban, akár országos viszonylatban is, a tó vízgyűjtőtérületén megváltozott 1946 októberében az időjárási helyzet. December hó 10-ike fájáig eléggé csapadékos időszak következett. A meteorológiai adatok szerint, melyeket Siófok, Tihany, Fonyód, Keszthely és Zalaegerszeg állómások feljegyzéseiből vettem, október 26-tól december 10-ig az 5146 km

2-es balatoni vízgyűjtőterületen átlag mintegy 140— 150 mm eső esett, vagyis az átlagos csapadékösszegnek kb. kétszerese. Ez a nagy vízmennyiség egyrészt a • tavaszi, nyári és őszeleji szárazság miatt , erősen kiszáradt talaj vízzel való á tx itatására használódott fel

N másrészt pedig a Balaton feltöltésére is szolgált már, minthogy az előrehaladt évszakban a szokásos módon csftkély volt a párolgás. Ez az utóbbi mozzanat, vagyis a Bdlaton telítése már november folyamán megindult, máid, amikor az őszvégi esős időszak hatása is elmúlt, kissé meglassult: novemberben 11, decemberben 10, januárban 6—7 cm-t emelkedett a tó vízszintje: jan. 31-én 70 cm-t mutatott már a siófoki vízmérce. Az őszvégi bő csapadék megfelelő hányada persze a vízgyűjtőterület talajába beszivárogva, kellőképen tározódott is. Ez annál könnyebben ment, mert a decembereleji nagy esőzések után közvetlenül beállott az első fagyhullám, —6°—7° C körüli átlagos hőmérséklettel. A zord h'rdeg dec. 13-tól jan. 13-ig tartott, ezalatt pár dm vastagságban átfagyott a hómentes talaj és így a kisebb olvadás számára vizet átnembocsájtóvá alakult. Az ilyen módon előkészített talajra hullott azután rá január második felének és fébruárnak busás hócsapadéka. (Közben-közben néhányszor esőzésbe is átment a havazás.) A csapadékos napokat rövidebb ideig tartó erős •fagyok váltották fel, úgy, hogy — bár a hótakaró meg is vékonyodott, vagy néhol ej is tünt — mégsem tudott a fagyott talaj felengedni. Ilyenformán, a hóolvadék és a havazásokat fel-felváltó esővíz zöme sem folyhatott le ideiében, hanem újrafagyva, felhalmozódott az egyre jobban firnesedő foórétegekbe'n. Az a csapadékmennyiség, ami ilyen módon a fagyott talaj felett nagyrészben fél is tudott halmozódni, — mint firnes hó, köztes, esőből alaku.lt iégkérgekk^i. — január-február hónapok folyamán, összesen kb. 160— 200 mm lehetett, aminek 60—65%-a tisztáin hócsapadék. A januári középhőmérséklet a tó környékén —6°, a februári pedig —2.5°—3° volt. Közben 4—5 ízbe'n volt 2—3 napig tartó kisebb olvadás, ezek a periódusok is éiieli fagyokkal voltak még erősebben taglalva, ami legfeljebb a hólepel firnesedésével, tömörülésével ' járt. Azonban január-februárban az alacsony középhőmérséklet és a magas légnedvesség miatt csekély volt a párolgás, így a "viszopylag kevés hozzáfolyás is ielentősen gyarapította a tó vizét/ vízállása febr. 28-án 87 cm volt. Február 28-ával a Balaton környékén a tulajdonképpeni tél végetért. Megsűrűsödtek a szokásos télvégi erős hőmérsékletingadozások, az átlagos hőmérséklet március 13-ig már +2.5° volt a tó vízgyűjtőterületén. Ebben az időszakban engedett fel a vastagon átfagyott talai és olvadt el tefjesen az a hatalmas hőmennyiség, amelynek vastagsága" február 21-én érte el legnagyobb értékét: 40—50 pm-t. A hótömegek nagyobb fokú pusztulása ugyan már febr. 22-én -elkezdődött, közben ^azonban 26-án_ és 27-én megakadt. Március 15-től kezdve már sehol 'nincs hó, a nagy foltok is rohamosan eltünedeznek és a talaj felengedett ugyan, de még benne volt az őszvégi nedvesség, tehát nagyrészt vízzáró lévén, nem sok nedvességet tudori elnyelni. így azután az összes olvadékvíz a tó vízválasztóján belül a Balatonba irányul!. En'nek folytán a víznívó magassága a siófoki mércén március 1-én 88 cm, 12-én 107 cm, 23-án 130 cm, ápr. 1-én 145 cm és ápr. 12-én 155 cm volt, 25 cm-rel lépve túl a normális maximumnak felvett 100%-os vízállást. (Márciusban ^ehát kb. 130—140 m

3/sec volt a tóba ömlő víz hozama.) • Ezzel azonban, hogy a vízállás ápr. 12-én 155 cmben kulminált, rrrég nem fejeződött be az összes olvadékvizek beömlése a tóba. Annak ellenére ugyanis, hogy a téli nedves.időszakhoz képest a március a .Balaton környékén már száraz, a? április-május pedig még szárazabb. és melegebb voit, a tó víszintje 40 nap alatt csak 3 cm-t apadt. Pedig feltételezhető, hogy ez idő alatt a párolgásnak jóval nagyobbnak kell lennie. A párolgással szemben fennálló víztöbbletet tehát részben még mindig a kerülőúton, vagy késve beérkező h óolvadékvizek (pl. időszakos sekélykarszti vízfolyások, talajvíz, stb.) szolgáltatják. Ezeket a kérdéseket. a tó vízháztartásával kapcsolatban most már annál is jobban lehetne tanulmányozni, mivel a Balaton jelenleg lefolyástalan, zárt tó és így nem kell számolni a Sió útján lefolyó víztömegekkel, . Az idei balatoni áradás kialakulására vonatkozó elgondolásaink'nák. és annak a ténynek igazolására, hogy az elmúlt télvégi időszakban a tó vízgyűjtőterületének lefolyástényezője a fagyott talai vízzárása miatt