Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)

9-12. szám - ÉRTEKEZÉSEK - NAGY BERTALAN: Adatok a budapesti északi hévforráscsoport ismeretéhez

136 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY XXVII. évf. 19/,7. 9—12. szám. A szélső kutak a középponti (K) kúttól 5.0 m-re voltak. A K kútba 5 kg konyhasót öntöttem. Ha a talajvíz mozgásban van, az oldódó konyhasó nem szabályos körben terjed szét a K kút körül, hanem a talajvíz áramlásának az irányában elfolyik. Mint ismeretes a konyhasós oldat jobban vezeti az elektromos áramot, tehát az áramlás irányában kisebb lesz az ohmikus ellenállás. A K kútba és az 1—4 kutakba egyenlő hosszúságú és keresztmetszetű vörösrézhuzal volt lesülylyesztve. A K kút és az 1—4 kutak között 8.0 V feszültségű teleppel mértünk áramerősséget. Az áramerősség változásából számított ellenállás változást a 4. sz. ábra mutatja. 5SSI 90 n. 85 n. 76

h'

S S

5' 17*'°' -Ah.'

0 18

h Fig. 4. ábra. Mint a jelzett görbék is mutatják, mérésem negatív eredménnyel zárult. Ugyanis a talajvíz nem a. Duna felé, hanem ellenkezőleg, a Dunától távolodó áramlási irányt mutatott. A római fürdői helyiérdekű vasúti megálló mögött végzett másik mérés csaknem hasonló talajvíz áramlási irányt jelzett. Ezek a mérések megmutatják, hogy a sólymán völgyből nem juthat jelentősebb mennyiségű közeivíz a forrásokhoz. Ha az óbudai forrásokat nem hűti le talajvíz, még kevésbbé hatheti le a déli forrásokat, amelyek mögött nem terül el olyan nagy kiterjedésű vízgyűjtő terület, mint a solymári völgy. 2. A fenti áramlásmérések a Római fürdő környékén a talajvíznek DNy-i irányú mozgását bizonyították. Ha a mérés helyén a talajvíznek a szintje a mérés idején nem lett volna 3—4 m-rel a Duna vízszintje felett, a Duna víz beáramlására is gondolhattunk volna. A Duna vizének magassága és a budapesti források vízhozama, mint az már régóta ismeretes, összefüggésben van. A Római fürdő forrásainak hozama és a Duna vízmagassága közötti összefüggést az 5. sz. ábra tünteti fel. //sec 5000 ómai-i vrdö ómai-i vrdö ozam \ 500 cm \ 500 cm z állás j / ! 100 — IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. Fig. 5. ábra. Mint a nevezett ábrából is kitűnik a Duna vízhozama és a források hozama közt szoros kapcsolat van. Hogy eldönthessük van-e az óbudai forrásoknál a felszínhez közel Duna-viz hozzáfolyás vagy sem, a fent emiitett módszerrel, hálózatosan telepített kutak közt kellene az áramlást mérni. 3. Általános vélemény szerint a budapesti hévforrásokat a dolomit és mészkő alaphegység karsztvize hűti le. Ezt a feltevést az a körülmény is igazolni látszik, hogy a pünkösdfürdői mélyfúrás éppen eocén mészkőből kapta meg a 21 C°-os melegvizet. Ellene szól az a számítási eredmény, hogy a déli forrásoknál, melyek csak félszer annyira vannak lehűtve, mint az óbudai források a CaH

1

( (CO.

{)tartalom nagyobb, mint az óbudai forrásoknál. Mint ismeretes az előbbiekből, az óbudai forrásoknál feltételezhető, hogy a magmatikus eredetű forróvízhez kétszer annyi léhűtő yiz keveredik. A CaH, (CO.^) „ tartalom a léhűtő vízből, nevezetesen a karsztvízből származik legnagyobbrészt, tehát azt várnók, hogy az óbudai forrásokban a CaH

0(CO,

í).

) tartalom legalább is viszonylagosan nagyobb legyen. Azonban ezt nem tapasztalhatjuk. Bármennyire is fontos a budapesti meleg forrásoknál a karsztvíz hozzáfolyás, fenti adatok alapján más hozzáfolyással is kell számolnunk. 4. Egyik elképzelés szerint a magmatikus eredetű víz az Alföld alól húzódik a Főváros alá. Ma már a MAORT délzalai fúrásai nálunk, északamerikai kőolaj kutató fúrások pedig főleg Texas államban bebizonyították és meghatározták a fosszilis eredetű rétegvizeket és tulajdonságaikat. Ha a budapesti hévforrásokat túlnyomó mennyiségben nem a karsztvíz és a Duna-víz, ill. egyáltalán nem a közelv^ >wtti lp míprt np gnndnlhatnók hoev a Magyar Medence vastag harmadkori rétegeiben helyet foglaló fosszilis eredetű rétegvíz a legfontosabb, azonban sohasem egyediili léhűtő tényező. Nem szabad arra gondolnunk, hogy a hévforrások juvenilis vizét csak az egyik, vagy csak a másik fajta víz hűti le. Legfeljebb az elsöségi hely eldöntése felett vitatkozhatunk. A fent közölt és a budapesti hévforrásokat jellemző egyenleteket csak akkor tudjuk kielégítő pontossággal megoldani, ha a lehütö tényezők milyenségét már megismertük. IRODALOM: Vendl Aladár: Budapest gyógyforrásai közös védőterületének tervezete. Hidrológiai Közlöny XXIV. 1—3, 1944. Papp Ferenc: Budapest meleg gyógyforrásai. Budapest 1942. A HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY a következőképen jelent meg. 1921—1923 közt évenkint egy kötetben (I—III-ig számozva), 1924—1926 közt egy összevont kötetben (IV—VI. évf.), 1927—1928-ban egy összevont kötetben (VII VIII. évf.), 1929-ben egy kötetben (IX. évf.), 1930-ban két kötetben (X. évf.), 1931-1940 közt évenkint egy kötetben (XI—XX. évf.), 1941—1943 közt évenkint két-két kötetben (XXI— XXIII. évf.), kötetenkint hat-hat összevont számmal. 1944-ben két kötetben (XXIV. évf.), három, illetve kilenc összevont számmal. 1945—1946 (XXV—XXVI. évf.) előkészületben. A HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY I—XXVI. évfolyamának tartalomjegyzéke előkészületben. A HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY régi számainak ára: kötetenkint 20.— Ft.