Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)

9-12. szám - ÉRTEKEZÉSEK - NAGY BERTALAN: Adatok a budapesti északi hévforráscsoport ismeretéhez

XXVII. évi. 191,1. 9—12. szám. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 135 ról". Az aprólékosabb tektonikai vizsgálatok azonban bebizonyitják, hogy nem egységes É—D-i irányú vetődések mentén törnek fel a budapesti hévforrások. A budapesti melegforrások közt észlelhető hőmérsékleti és kémiai különbségeket valószínűleg a hegyszerkezeti különbözőségekre vezethetjük' vissza. Az alábbi kémiai megfontolások Vendl Aladár adatai alapján készültek (1. az irodalmi felsorolást). Alábbiakban a rövidség kedvéért az óbudai Árpád forrást és a Római fürdő forráscsoportját óbudai forrásoknak, a többi budapesti hévforrást pedig déli forrásoknak fogom nevezni. Az óbudai források vizének átlagos oldott sótartalma kilógrammonként 815:2 mg. A déli forrásoknál viszont 1629.0 mg oldott só van egy kilógramm forrásvízben. A két forráscsoport vizében oldott sók menynyiséee úgy aránylik egymáshoz, mint 1:2. (Ha a két mennyiség hányadosául nyert 1.99-et mérési hibának tekintjük, és 2-re egészítjük ki.) Az óbudai források vizének átlagos oldott sótartalma csak a fele a déli forrásvizek átlagos sótartalmának. Ha a budapesti meleg források hőmérsékleti öszszefüggését vizsgáljuk, a következő eredményre jutunk. Az alábbi hőmérsékleti megfontolások Papp Ferenc adatai alapján készültek (1. az irodalmi felsorolást). A hőmérsékleti összefüggések vizsgálata közben a mesterségesen, fúrás által fakasztott hévvizeket nem vettem figyelembe. Az óbudai források vizének átlagos hőmérséklete 20.5 C°. A déli források vizének átlagos hőmérséklete 43.7 C°. Ha két átlaghőmérséklet hányadosául nyert 2.13-at mérési hibának tekiritjük és 2-re egészítjük ki, azt találjuk, hogy az óbudai és a déli forráscsoportok vizének az átlagos hőmérséklete úgy aránylik egymáshoz, mint 1:2. Az óbudai melegforrások vizének az átlagos hőmérséklete csak a fele a déli meleg forrásvíz átlagos hőmérsékletének. Ha feltesszük, hogy a mélyből felfelé törekvő magmatikus eredetű vizet, valamilyen más eredetű víz lehűti, akkor az óbudai melegforrások kétszer annyira vannak lehűtve, .mint a déli források. Ha a mélységből feltörő juvenilis víz mennyiségét Qm-el, a lehütő víz mennyiségét Q/,-vaI, az oldott sók koncentrációját C-vel jelöljük, a következő háromismeretlenes egyenletet írhatjuk fel: Qm == a — Q

m + Q„ Ha a léhűtő víz hőmérsékletét T/,-val, a magmatikus eredetű (juvenilis) víz hőmérsékletét T

m-mel, a felszínen kifolyó víz hőmérsékletét pedig T-vel jelöljük, a lehűtött és léhűtő víz tömege és hőmérséklete közt a következő összefüggést állíthatjuk fel: T,n Qm + T

h Q

h - T (Q

m -f Q

hr Írjuk fel végül, hogy a budapesti melegforrások vízhozama Q, egyenlő a magmatikus eredetű víz menynyiségének és a léhűtő víz mennyiségének az összegével: Q = Q

m + Q

h Ha az egyenleteket megoldjuk, a következő eredményre jutunk: c = " QQ ' ?m Qm + T" Qh = T

Q' Q Qm + Q" * Fenti egyenletek felállítása közben felmerült feladatokat Hajós György műegyetemi magántanár úr volt szíves megoldani. Innen: tyL egyenletben az a arányossági tényező, amely arányossági tényező a fenti módon szintén kiszámítható. Tehát a budapesti hévforrások jellemzésére a fenti egyenleteket írhatjuk fel. Ha elfogadjuk, hogy a budapesti hévforrások magmatikus eredetű vizét valamilyen más eredetű víz lehűti, a fenti egyenletek segítségével kiszámíthatjuk a lehűtés mértékét. Mielőtt azonban ezt a számítást el-, végeznök, természetesen tisztában kell lennünk a léhűtő víz milyenségével is. (Ugyanis a fenti egyenletben a T

m és T ij értékeket csak ekkor lehet behelyettesíteni). Fenti egyenletek ismeretével lehetőség nyilik a budapesti melegforrások magmatikus eredetű vizét lehütő víz milyenségének megállapítására is. Lehűtés tekintetében számításba vehető a közeivíz, a Duna vize, a karsztvíz, vagy az alföldi rétegvizek. A lehütő víz milyenségének megállapítására a Római fürdő környékén méréseket és megfigyeléseket végeztem. 1. Mint ismeretes a közeivíz a felszín alatt csekély mélységben helyetfoglaló talajvíz. Az óbudai lapályon kb. 10—12 m-re a felszín alatt vizet át nem eresztő oligocén agyag van. Felette homotkos agyag, fínomszemü folyami homoklencsék és mocsári agyag található. A homokos agyagban és a finomszemü homokban a talajvíz könnyen mozoghat. Ismeretes, hogy a Római fürdő forrásainak a hozama csapadékban szegényebb évszakban kisebb, mint a csapadékban dús évszakban. Feltételezhetjük, hogy a solymári völgyben a lehullott csapadék a Duna felé mozog. Jelentősebb mennyiségű, a feltörő melegvizet nagymértékben lehütő víz csak nagykiterjedésű vízgyűjtő területről származhat. Ha a solymári völgy jelentősebb mértékben összegyűjti a területére hullott csapadékot, feltételezhető, hogy ez a víz hűti le a magmatikus eredetű vizet. Ha ez az elképzelés helyes, akkor a solymári völgy torkolatában a talajvíznek jól mérhető és a melegforrások felé irányuló áramlásának kell lennie. Ennek a kérdésnek eldöntésére 1947 nyarán a Római fürdő solymári völgy irányában lévő oldalán (Csatlós-utca) talajvíz áramlási méréseket végeztem.** Eljárásom a következő volt: Kézi fúróval a talajvíz szint alá 2 m-re 5—5 fúrást mélyítettem. Az 5 kút elhelyezkedését, tájolását és megjelölését a 3. sz. ábra mutatja. ** A mérések elektrotechnikai részében Müller Ernő postamtíszaki ellenőr úr, a fúrások mélyítésében Kertész György bülcsészettanhallgató úr voltak szívesek segítséget nyújtani.