Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)

5-8. szám - MAGYAR SZEMLE - CIKKEK - GREGOR ALADÁR: Vízerőművek a magyar energiagazdálkodásban. Ismerteti: SALAMIN PÁL

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 105 XXVII. évi. 191,7. 5—8. szám. PS] világosan mutatják a magyarországi vízerőhasznósítás elmaradottságának egyik okát. Ma a fenti adatok ismeretében egymásután születnek a vízerő kihasználási elgondolások a Dunán, a Tiszán, a Dráván, sőt tervek is, mint a Siófok-i, és a Soroksári-Dunaág-i vízerőművek általános tervei. A minden lényeges részletre kiterjedő fejtegetések bemutatják még a vízerőtelepek beilleszkedését a m agyar medence átfogó vízgazdálkodásáéba. A vízerőtelepek nem létesülnének önmagukban, hanem szerves részei lennének a Földmívelésügyi Minisztérium harmincéves tervének

1, a vízerőhasznosítás kapcsolódnék tehát az öntözéshez, folyószabályozáshoz, hajózóutak fejlesztéséhez. 260.000 hold örftözése, 740 km új hajózó út megnyitása kísérné a vízerők felhasználását. .A befektetések tehát megoszlanának oz egyes vízgazdasági ágak között, és a hazai vízerőhasznosítások ió része a^legszigorúbb számítások szerint is gazdaságos lenne. A szerző összefoglalja végül a vízerő és a'hőe r ő hazai együttműködés é-nek lehetőségeit. Bemutatja először is az elektromos energiafogyasztás hűzai növekedését. Általában 10 évenként az áramfogyasztás megkétszereződése várható. Ezt a változást lehetett megfigyelni a múltban, és valószínűleg ez lesz a fejlődés menete — a háborús nehézségek elmultával — a jövőben is. A háztartási áramfogyasztás növekedése, az alumíniumgyártás megindulása, a nTezőgazdasági áramfogyasztás nagyobbodása, a mezőgazdasági ipar fejlődése, és a vasútvonalak villamosítása, és mindezekkel az áramfogyasztás nagymértékű felduzzadása valóban várható. A nagyobb fogyasztás csak a fokozott szénbányászattal és a vizierők egyidejű hasznosításával fedezhető hazánkban. Az aránylag kis mennyiségben termelt olaj — nagy értékénél • fogva — áramtermelésre fel nem használható. A földgáz előfordulások 'nem annyira feltártak, hogy hasznosításukra kellő biztonsággal nagyobb telepeket lehetne felállítani. Felmerülhet még a kérdés, hogy a szénbányászat erőltetett fokozása egyedül , is fedezhetné-e a jelentkező nagyobb ene^iaszükségletet? A szénbányászat nem fokozható azonban túlzottan, a készletek végesek. A gazdaságos áramfejlesztési lé'hetőségek (1.5-milliárd kWó] is korlátozottak. Az egyoldalúan csak hőerőre alapozott áramellátásnál még békében is komoly energiaválságok léphetnek fel. GREGOR A. fejtegetései tehát vi4ágösan mutatják, hogy vannak gazdaságosan.hasznosítható vízerőink, felépíthetünk vízerőműveket, és rávilágít arrq, hogy energiafogyasztásunk növekedésekor mind gazdaságossági, mind biztonsági szempontokból valóban szükség is 'van a viki energiák felhasználására. SALAMIN PÁL. GALLI LÁSZLÓ: N ' A geológia és a hidrológia szerepe a mérnöki gyakorlatban. A FÖLDTANI INTÉZET 1947. évi június hó 9-i vitaülésén elhangzott előodás ismertetése. — D. C. 551.49i626.8:624.1 'Az utolsó évtizedekben önálló tudománnyá fejlődött a földtani felépítésnek és vele, összefüggő talajvízmozgásnak a. közvetlen gyakorlati célokat szolgáló kutatása, a műszaki geológia és az egyes építmények megvalósításával kapcsolatban az egyes talajrétegek fizikai és mechanikai < megismerése, a talajmechanika. 'Minden műszaki talajprobléma végeredményben a vízzel függ össze, ezért e két tlidomány minden kérdé1 H.K. XXVII. évf., 1947/1—4. sz., 32. o. sét is a víz Szempontjából kell tárgyalnunk. Ebből a szempontból pedig még nagyon keheset tudunk. Az ország egységes és, tervszerű vízgaz d á I k o d á s á-hoz ismernünk kellene nemcsak a felszíni vizek, a folyók, a tavak vízjárását, de a talaj-'' vízkészletet, a talajvizek áramlásait és összefüggéseit is, mert az.esetleges földalatti vízgyűjtő telepek határainak, a földalatti folyók, tavak létezésének, s ezek vízjárásának az ismerete nagyon sok mezőgazdasági és vizi feladat megoldásánál nélkülözhetetlen. / A belvízmentesítő hálózatok kialakításánál a földalatti vízgyűjtő területek és a felszín alatti vízválasztók a csatornák helyes nyomvonalát, a folyócsatornázásnál és a mesterséges vizi utak létesítésénél pedig a folyómedrek környezetének és talajának vízvezető, valamint víztározó képessége a folyók vízjárását erősen befolyásolhatják, de szükséges a talajvízáramlások ismerete a varosrendezés, óz ivóvízellátás vízbeszerzési kérdóseinéj és a szennyvízkezelések megoldásánál is. Legfontosabb azonban talajvízkészletünk ismerete az öntözések szempontjából. Az országnak bármely részén a folyókból öntözést létesíteni nem lehet és ahol lehet, ott is csak nagy befektetéssel, hosszú évtizedek munkájával és csak egy nagyobb összefüggő területen, öntözéseinket a jelentkező'igényeknek megfelelően bárhol és azonnal, akármilyen kis területen is, csak talaivizeirik felhasználásival, kutakból valósíthatjuk meg. Mivel mezőgazdaságunk és országunk jövője jórészt öntözési lehetőségeinktől függ, a talaj- és talgjvízkutatást hazánkban az öntözések szempontjai szerint kell irányítanunk . A talajvízkérdések egységes összefoglalása gyakorlatilag qsak talaj vizi térképek alakjában lehet séges. Végeredményben szükség van az ország olyan térképeire, melyek feltüntetik a vízmozgási lehetőségek szerint kialakult képletes földalatti hegyeket és völgyeket, a vízgyűjtő telepek határait, az esetléges felszínalatti folyók, tavak "helyét, mélységét és kiterjedését, megjelölve azt, hogy az egyes helyekein milyen a vízjárás és azt, hogy melyek azok a külső természeti tényezők, a csapadék, a folyók, tavak vízjárása, a karsztvíz, stb., melyek ezt a vízjárást befolyásolják. A térképek megszerkesztésének munkája három csoportba választható szét. A hidrogeológiai rész geológiai alapon a víz úTjának lehetőségeit határozza meg, a hidrológiai rész a ténylegesen mozgó víz adatait és a harmadik rész a ta lajmechani k a, az első két csoport munkáját van hivatva egymással öszszefüggésbe hozni. ^ Az első ^soport eszköze égy olyan geológiai feltárás, melynek eredményeként a rétegek nem geológiai származás szerint, hanem — egyelőre legalább becsléssel — tíz ví^vezetőképességi csoportba lennének csoportosítva. - ' ' A hidrológiai kutatás a talajvíz'mérő kutak vízszíntingadozásai, a folyók vízjárása és a csapadékeloszlások közötti összefüggések vizsgálatából, az egyes kutak próbaszivattyú'zása által kapott vízadóképess^gi adatok feldolgozásából és a különböző kutak ^izének kémiai összehasonlításából áll.' A harmadik munkacsoportnak, a talajmechan i k p-nak, a talajvízkutatásokon kívül már az egyes építkezésekkel kapcsolatban önálló műszaki feladatai is vannak. Még fiatal tudómány és ezért sok ágában még nagyon sok vizsgálatot kell elvégeznie, hogy a gyakorlatban is jól használható számszerű eredményei is legyenek. Hazánkban, — egy szégény országban, — azonban a talajmechanikai laboratóriumi kutatásnak más célja •nem lehet, minthogy az egyik helyen szerzett gyakorlati v