Hidrológiai Közlöny 1946 (26. évfolyam)
Vitális Sándor dr.: Vásárhelyi Pál emlékezetére
6 Vitális Sándor dr. " ^ 1 A fúrások szolgáltatta gyér adatokból nagy vonalakban megismerhetjük Alföldünk földtörténeti múltjának főbb mozzanatait: A mai Nagyalföld helyén a föld ős- és ó-korában hatalmas hegység, szárazulat — talán a mai spanyol Mezetához hasonló felföld — a variszkuszi hegység egyik hatalmas hegységtömbje a ,.Magyar Őshegység" állt. (Mojsisovics „Orientalisches Festland"nak, Böckh Hugó „közbülső tömeg"-nek. Prinz „Tisiá"-nak, Kober „közti hegységnek"-nek, „internia-nék nevezik.) A Magyar Őshegységet körös-körül a mai hegységeink helyén húzódó tengerek, medencék — alföldek vették körül. A folyók, vízrendszerek a Magyar Őshegységről a maival ellentétesen folytak el. A föld középkorában vagy talán már az ókor végén a hatalmas hegységtömb kezdett beszakadozni, időnként és helyenként elönti a triász tengere (Hajdúszoboszló I!, lard 1, Őrszentmiklós 111, Budapest J—11, Szeged-Fereneszállás. Tótkomlósi fúrások adatai). A triász tenger visszahúzódása után a jura-kréta korszakban nagyrészt valószínűleg ismét szárazulat a Nagyalföld, hogy a harmadkorban megkezdődjön a süllyedés s a tenger végleg illetve hosszú geológiai időn át uralmába vegye. A harmadkor elején az eocénbein úgylátszik csak a hegység peremén indul meg az eocén tenger előrenyomulása (Városliget I, Pünkösdfürdő. Őrszentmiklós III. stb. fúrások adatai), de az oligocénben már az Alföld nagy részét a tenger veszi uralmába. (Debrecen 1, Tard I, Őrszentmiklós, Budapest, stb. fúrások adatai) s az oligocén tengerből már csak kisebb-nagyobb rögök állanak lu szárazulatiként. A miocén korszaktól kezdve majdnem az egész Magyar Őshegység süllyedni kezd, végleg a tenger uralja s csak apró szigetek a szárazulatok (Baja. Tiszakürt 1. Hajdúszoboszló IT. Debrecen 1, Tisztaberek I. Tard I, Budapest I—II stb. fúrások ailatai.) A pliocénben a pannon beltenger teljesen elönti a Magyar Őshegységet s 1500—2000 in. vastag üledékkel tölti fel a süllyedő medencét. A levantikumban és pleisztocénben nagy területeken még tart a süllyedés, ámbár az üteme mérséklődik, hogy ezután napjainkban mint azt Pávai-Vajna Ferenc tagtársunk kutatásai látszanak igazolni, egy lassú felgyűrődés, kiemelkedés, talán egy új hegységkorszak (?) induljon még. Az elmondott mozaikszerű vázlatból s a rendelkezésre álló gyér adatokból a hidrológus az alábbi következtetéseket vonhatja le. Az Alföld hegységkorszakában a Magyar Őshegység peremén s mélyebb részein az őskőzetekből hatalmas hévíz források geizirek törtek fel, melyeknek csökevénveit az Alföld peremén ma is működő hévizforrásolk (Budapest, Eger, Nagyvárad stb.) jelzik. Ezek a geizirek tipikus juvenilis vizek voltak, melyek az Alföld medence korszakával tűntek el nagyrészt, vagy fokozatosan változtak át tipusos kevert vizű hévforrásokká. Az ősi juvenilis foríások vizének jelenlétét az alföldi mélyfúrások hévizeinek öszszetételében ma is megtaláljuk. A lesüllyedt Magyar Őshegységtömb a maga hatalmas juvenilis hévíz, — vagy valószínűbben hő-