Hidrológiai Közlöny 1946 (26. évfolyam)

Salamin Pál: Ivóvízellátás, az alföldi Tiszavidék vízgazdálkodási egységében

Salamin Pál. 42 megállapíthatjuk, hogy kereken 3800 aknás és fúrt kút szükséges az ivóvízellátás első lépéseként. Nem szerepel elgondolásunkban még, az Alföldön igen elterjedt kúítársasági vízellátás', amely vízellátási módnál az ivóvízigénylők egy része szövetkezik s egy vagy több kutat kihasználva, vezetéket fektetve közösen biztosítja a víz természetes nyomásával, vagy egyszerű nyomástfokozó berendezésekkel házi vízellátását. Ennek a rendszernek továbbfejlesztését számos előnye mellett seim tartom jónak mindazon községekben, ahol a központi vízmű előfeltételei megvannak, mert e rendszer bevezetése kötöttségei miatt nehezíti a központi vízmű felállítását s így a tökéletes ivóvízellátás kialakulását. Kúttársaságok létesítése megfontjolhattó azonban mindenütt ott, ahol a ha-kinti népsűrűség kicsinysége, vagy a kis lélekszám (1—2 ezer) az egész belsőségnek központi •vízművel való ellátását nem engedi meg. Víznyerés. Az alföldi Tiszavidék népességének ivóvízszükégletét megbecsültük. Mintegy 43 községben, 19 városban és 3800 tanyacsoportban, kisebb települési helyen percenkint 120,000 liter vizet kell biztosítanunk. Ennyi helyen avatkozunk bele a vizi életbe, ennyi helyen csökkentjük a földalatti vagy földfeletti tározó terek vizét és ennyi vízmennyiséget vonunk el tervünk szerint a jelenlegi vízkörforgásból. Vessünk egy pillantást — a részleteik tárgyalása előtt — erne a körforgásra, a természet törvényeinek és az ember beavatkozásának hatására ezideig kialakult vízgazdálkodásra: Mindenekelőtt kiemeljük újra, hogy országrészünket, melynek ivóvízellátását meg akarjuk oldani, szándékosan úgy választottuk, hogy az egy eszményi, nagy viziegvség határaival essék öszsze. Az alföldi Tiszavidék vízgazdálkodási egységként foghaltó fel, aikár a felszíni, akár a talajvíz vagy a mélységbeli vizek törvényszerűségeit vizsgáljuk Í9. A felszíni vizek összefogó nagy egysége a térszín alakulásától Diiggő felszíni vízgyűjtő terület, a Tisza és mellékfolyóinak síkvidéki vízgyűjtője. Ennek a vízgyűjtőnek főere, gerince a Tisza meder. A talaj pórusait megtöltő víz, a talajvíz életmegnyilvánulásainak egysége majdnem egyezik a felszíni vízgyűjtővel. Csaik a Duna felé vannak távolabbi határai. Főerei: a tiszai, felszín alatti gyüjtővonal a Tokaji kapuig és Csongrádtól a szerb határig és a Berettyó-Körösi mélyvonal. A mélységbeli vizeket magukban foglaló hatalmas rögök és rétogszögletek felismerhető és minden részletében hasonló geológiai fejlődést felmutató kerete szintén összeesik — nagyjából — a felszíni vízgyűjtő határaival. Ez a keret nem más, mint a Tisziának valamikor az Alföldet borító és a geológiai korokban később lesüllyedt, összetöredezett hegységnek és a rátelepedett tengeri és folyanli üledékeknek keleti tektonikai fele.