Hidrológiai Közlöny 1946 (26. évfolyam)

Salamin Pál: Ivóvízellátás, az alföldi Tiszavidék vízgazdálkodási egységében

Salamin Pál. 39 A fajlagos vízszükséglet segítségével kiszámíthatjuk az egyes községek, városok átlagos napi vízszükségletét. A számítás menetéből itt csak annyit említünk meg, hogy alapul az 1941. évi népszámlálási adatokat vettük. Ezeket változtatás nélkül felhasználtuk. Ezzel természetesen nagyobb hibát követtünk el, mert egyrészt a népesség szaporodását nem vettük figyelembe, másrészt elhanyagoltuik a háborús veszteségeket és azt a tényt, hogy az ivóvízellátásban nem részesül 100 %-osan még a belterületi népesség összesége sem, hanem ainnak is csak egy része. Ezen növelő és csökkentő tényezők kiegyenlítik-e egymást? Melyiknek érvényesül a hatása erősebben? Ma még el nem dönthető. Az eldöntéshez ismernünk kellene egyrészt a háborús veszteségi adatokát, másrészt a békeszerződések rendelkezéseit, mert ez utóbbiak nagy befolyással lesznek egyes vidékek lélekszám változására a munkás népesség vándorlása és egyéb áttelepíilések miatt. A legnagyobb havi fogyasztást az egyes gyűjtőkben különbözőkép vettük fel: a legmelegebb, legszárazabb nyári hónap vízfogyasztása: az Északi gyűjtőben 1,3. a Középső gyűjtőben 1, 4, és a Déli gyűjtőben 1, 35-szöröse az átlagos, napi vizlogyasztásnak'. A legnagyobb havi vízfogyasztás elsősorban a víznyerő berendezések jellemző adata, mert éppen a legszárazabb időben kell a legtöbb vizet biztosítanunk, a víznyerő berendezésnek ekkor kell legjobban megfelelnie. Az évi vízmennyiség nem annyira a vízmű-tervezés jellemző értéke, hanem sokkal inkább — mint erre a későbbiekben kitérünk még — az általános vízgazdálkodásé. Itt egy-két adatot ragadunk ki: A vízművel ellátható községek és városok népességének évi vízszükséglete (0,926 millió fő): az Északi gyűjtőben 2.6 millió m

3, a Középső gyűjtőben 23.7 millió m

3, a Déli gyűjtőben 7.3 millió m

3. Ez a kép szintén mutatja a gyűjtők közötti nagy eltéréseket. Az Északi gyűjtőben aránylagosan is kevesebb fő látható el vízmű útján ivóvízzel, mint a Középsőben vagy a Déliben. Az egész gyűjtő területen a városok 18.8 millió m

3-el, a vízművel valószínűleg ellátható községek 14,8 millió m

3-ol részesednek az évi teljes 33,6 millió m

3-es ivóvízszükségletből. A vízművel el nem látható népesség vízfogyasztása s így szükséglete természetesen lényegesen kisebb. Egy-két kúttársaság vagy egyéni vízvezeték nagyobb víztermelése az általános képet nem igen zavarja. A külterületi és a ik'isebb köziségek belterületi népességének legnagyobb részo kutakból fedezi ivóvízszükségletét. Az ivóvízellátás fejlesztése is itt általában csak kutakkal képzelhető