Hidrológiai Közlöny 1946 (26. évfolyam)

Molnár Dénes: Magyarország vízgazdálkodásának megszervezéséről

Áíagyarország vízgazdálkodásának megszervezéséről. 131 gazdálkodás megszervezésére sem, amelyek általában, de különösen hazai viszonylatban elválaszthatatlanok az ivóvízellátástól. Az öntözés kapcsán ki kell terjedni a szennyvizekkel való öntözésre is. A szennyvíz mezőgazdasági hasznosítása a nyugati államokban nagymértékben elterjedt. Berlinben 1884. óta folyik az öntözés szennyvízzel s az öntözött terület~kiterjedése 12.300 hektár. A kiöntözött szennyvízmennyiség ezidőszerrnt kb. 460.000 mVnap. Breslauban 70.000 in

1, Lipcsében 80.000 m

n, Königsbergben 45.000 m

3 szennyvizet tudnak naponta öntözésre felhasználni. De nomcsak nagyobb városok, hanem kisebb közületek is értékesítik szennyvizeiket a mezőgazdasági területek öntözésére. Kétségtelen, hogy kezdetben a kényszer vitte rá azokat a közületeket a szennyvízzel való öntözésre, amelyeknek nem állott rendelkezésiikre megfelelő vízhozamú folyó a szennyvíz elvezetésére. Adódtak tehát olyan esetek is, ahol a szennyvízzel való öntözés gazdaságossága vitatható. Ezen a téren való tudományos és gyakorlati haladás a gazdaságosság kérdését általában megoldotta. Hazai viszonylatban is megvan a lehetősége annak, hogy a már vízvezetékkel és csatornázással ellátott közű letek szennyvizét öntözési célokra felhasználják, ami a mezőgazdasági többtermelésünk érdekében igen nagy jelentőséggel bir. Saj nos ilyen irányú berendezéseink ezidőszerint még nincsenek. Létesítés esetén a műszaki, pénzügyi, gazdasági és ezeknek kapcsán a rentabilitási szempontokat minden vonatkozásban gondosan le fog kelleni mérlegelni. Visszatérve a vízellátásra 1935-ben az Alföld vízellátásának lehetőségeiről az Egészségpolitikai Szemlében írott cikkemben rámutattam arra, hogy az Alföld vízellátásának igen jelentékeny részét gazdaságosan és megfelelő minőségű vízzel elsősorban felszíni vizekkel lehetne megoldani. Gondoltam elsősorban a Duna és a Tisza vizének tisztítására, továbbá, mint igen nagy lehetőségre a nagy teriiletek vízzel való ellátásának megoldásánál, a Duna-Tisza között hajózási, esetleg öntözési célokra készített összekötő csatornák létesítése során ezekből a csatornákból való vízkivételre. Az Alföld keleti, Tisza-vidéki részének ivóvízellátási lehetőségeiről többfélo elgondolás látott már napvilágot, amelyek között örömmel kell üdvözölnöm azt az elgondolást, amely a vízgazdálkodás megvalósítása tekintetében is előrehaladást jelent, nevezetesen Salamin Pál tagtársunknak 1946. február 25-én itt a Földtani Társulat Hidrológiai szakosztálvában elhangzott véleménynyilvánítását. Előadásában az alföldi, Tisza-vidéki ivóvízellátásról tartott kimcirítő és nagy felkészültségről tanúskodó ismertetést és rámutatott arra, hogy az ivóvízellátást és általában egy bizonyos lehatárolt területen belül a viízgazdálkodást vízgazdálkodási központok felállításával lehetne megvalósítani, amely célra ő a Tisza-vidéken három ilyen központ felállítását tartotta célravezetőnek. Az ő elgondolása nagymértékben vinné előre a helyes úton a megvalósulás felé ezt a nehéz kérdést, azonban úgy vélem célszerű volna továbbfejleszteni ezt a gondolatot oly módon, hogy a teljes áttekintés és a minél rendszeresebb, országos vonatkozásban