Hidrológiai Közlöny 1946 (26. évfolyam)

Németh Endre: Róhringer Sándor

10 Németh Endr« Az első világháborút követő összeomlás után egy ideig Kas­sán maradt, majd 1921—23-ban miniszteri tanácsosi rangban a földmívelési minisztériumban mint kultúrmérnöki kerületi fel­ügyelő teljesített szolgálatot. 1923 ősze fordulópontot jelent Rohringer Sándor életében: a Műegyetem előterjesztésére a vízépítéstani tanszék ny. r. tanárává nevezték ki. Uj feladatok, sokkal szélesebbkörű, sokoldalúbb tevé­kenység vártak rá új hivatásában, melyet százszázalékosan töltölt be. Mert teljesértékü tanár volt: tanított, példaadással nevelt, ku­tatómunkájával külföldön is elismerést szerzett a magyar névnek; a vízépítéstan oktatását a külföldi nagy egyetemek színvonalára emelte. Nem volt a fantáziának, a csillogó elméletnek embere, ha nem inkább gyakorlati mérnök, fáradhatatlan szervező, elmélyedő kutató és kritikus megfigyelő. Ezek a hajlamok vezették akkor is, amikor rengeteg fáradtság és utánjárás árán megteremtette az ország első, korszerű vízépítési laboratóriumát, amelynek nemcsak az egyetemi oktatás látta hasznát, hanem a vízépítési gyakorlat is. Tanári katedráját őrhelvnek tekintette és ezért — gyakran e népszerűtlenség terhét is vállalva—, mindenkor résztvett az orszá gos érdekű vízi kérdések megoldásának megvitatásában. Éveken keresztül vezette a Magyar Mérnök és Építész Egylet vízépítési szakosztályát és működő bizottságának később is lelke volt. A Ma' gyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai szakosztályán kívül amelynek alelnöki tisztségét is viselte, számos más tudományos egyesületnek (Darányi Ignác agrártud. Társaság, Kis- Akadémia stb.), valamint közhasznú bizottságnak és tanácsnak (Orsz. Felső­oktatási Tanács, Orsz. Természettud. Tanács, Energia Világkon ferencia Magyar Nemzeti Bizottsága stb.) mindenkor tevékeny tagja. Különösen szívéhez nőtt az Alföld boldogulásának elősegí­tését célzó vizimunkálatok ügye. Ezen a téren a szókimondó bíráló szcirepét töltötte be. Mint ilyen, ha nem is nevezhetjük borúlátó­nak, kedvező és kedvezőtlen körülmények mérlegelésénél kétség­telenül hajlamosabb volt az utóbbiakra jobban felfigyelni. Irodalmi működését a Vízügyi Közlemények, a Magyar Mér­nök és Építész Egvlet Közlönye, az Öntözésügyi Közlemények, a Technika, a Hidrológiai Közlöny, az Időjárás, a Köztelek, a Math, és Term. Tud. Értesítő stb. hasábjain! fejtette ki. Az 1918 évi ösz­szeomlás után az Ő szerkesztői fáradozásának volt köszönhető a Vízügyi Közlemények újraindulása és fíontos küldetést töltött bo a Köztelek c. gazdasági szaklap lcultúrtechnikai rovatának veze­tésével is. Hidraulikai számítások c. tankönyvét nemzedékek sora forgatja. írásait nagy gyakorlati érzék és világos, élvezetes stílus jel­lemzi. Különös szeretettel foglalkozott az Alföld sorskérdéseivel és a vízépítési kismmtakísérletekkel. Az utóbbi tárgykörben elért eredményei nemzetközi kongresszusokon szép sikert arattak. Tudományos vonatkozásban ki kell emelnünk az alföldi talaj­vízszín megfigyelő kúthálózat létesítésére és a megfigyelések fel­dolgozására vonatkozó munkásságát, amellyel úttörő tevékeny­séget végzett. Érdemeinek elismeréseképen a Magyar Tudományos

Next

/
Oldalképek
Tartalom