Hidrológiai Közlöny 1945 (25. évfolyam)

6 Lászlóffy Woldemár dr. rendelkezésre álló készleteit mindenkor pontosan ismerjük —, következésképpen tervszerű vízgazdálkodásról szó sem lehet a víz előfordulásainak és földi körforgásának tökéletes ismerete nélkül —, egész tudását a vízgazdálkodás ezen alapvető segédtudományának, a víztannak vagy hidrológiának művelésére összpontosította. Ezt az elhatározó célkitűzést tükrözik hidraulikai és gyakorlati vízépítési művei is. A víz tudománya, — akár rombolásának akarunk gátat vetni, akár hasznos munkavégzés céljából igyekszünk leigázni ezt az őselemet, — rendkívül sokoldalú felkészültséget kíván művelőitől. A geológus, meteorológus vagy mérnök, a földrajztudós, erdész és agrológus, a fizikus és a vegyész, a higénikus és a balneológus mind más-más szemszögből nézi a vizet, és közben minduntalan tudományának határaihoz ér, ahol csakhamar elveszíti mozgásának biztosságát. A hidrológiai kutatás ezért hatalmas szintézist kíván, amelyre csak olyan kivételes nagyság vállalkozhatott, mint Bogdánfy Ödön. Ő nemcsak tanulmányozta a hidrológia határterületeit érintő legfőbb tudományszakokat, hanem maradandót is alkotott szinte mindegyikükben. A meteorológia terén elég, ha a Tudományos Akadémián is bemutatott „Ombrometriai tanulmányok a magyar korona területén" című értekezését (1897) és Andorkóval közösen szerkesztett csapadékíró műszerét említem, noha elévülhetetlen érdemei vannak a hazai csapadékészlelő hálózat tervszerű kifejlesztésében is, ós éppen nem jelentéktelen a Balaton vidék csapadékviszonyairól készült, német nyelven is kiadott műve, továbbá Berget „A földgömb és a légkör fizikája" c. kötetének magyar fordítása sem. (A Természettudományi Társulat kiadása, 1909.) A földtant Magyarország részletes, magyarázatos hidrológiai térképével ajándékozta meg, amely vízáteresztő képességük szerint különbözteti meg felszíni kőzeteinket, de sajnos csak kézirat! példányban van meg a Vízrajzi Intézet gyűjteményében (1:900 000 méretben) és csak erősen kicsinyítve jelent meg a Hidrológiában. Mérnöki vonatkozásban az árvízniennyiségek kiszámítására szolgáló, már említett táblázata éppúgy úttörő, mint a Tisza tavaszi árvizeinek előrejelzésére vonatkozó, sajnos a gyakorlatban nem hasznosított kitűnő tanulmánya, amelyet ugyancsak bemutattak az Akadémián. Nem maradhat említés nélkül Girarden kiváló, a folyóvíz mechanikájába és a medrek életébe mélyen bevilágító ,,A folyók kisvízi szabályozása" c. művének magyarra való átültetése sem. Végül a földrajz hazánk első, komoly és részletes adatokra támaszkodó oknyomozó vízrajzát köszöni neki. Méltán nevezhetjük hát Bogdánfyt a magyar hidrológia atyjának. És mint előrelátó atyának gondja volt rá, hogy a víztan fiatal palántájának jövőbeli sorsát is jól elrendezze. Ezért lett egyik szervezője és programalkotója (Lásd: Földtani Közlöny 1918., Melléklet: Hidrológiai Közlemények, 1/1. füzet.) Szakosztályunknak amelynek, — jellemző szerénységgel, — csupán titkári tisztét vállalta és csak később lett elnöke. Ráillik a horáciuszi mondás: „Ércnél maradandóbb emléket állítottam magamnak!" Mi, ennek az emléknek örökösei és őrtállói, gyújtsuk hát lángra kegyelettel az elismerő emlékezés lobogó lángját.