Hidrológiai Közlöny 1945 (25. évfolyam)
Horusitzky Henrik 15 megvannak mind a szükséges adatok. Azonban e kincsnek a kiértékelése és hozzáférhetővététele messze meghaladta volna egyetlen szakember erejét. Dr. Sipőcz Jenő főpolgármester már 1934. júniusában Borvendég Ferenc alpolgármester, Szendy Károly későbbi polgármester, Király Kálmán tanácsnok és Zaitz László műszaki főtanácsos lelkes támogatásával lehetővé tette, hogy az adatgyűjtő munka a hivatalokban megindulhasson és a szükséghez képest új kutató fúrásokkal kiegészítessék. Az összes érdekeltek, Fővárosi Vízművek, vállalkozók stb. összedolgozása révén egészen modern munkamódszer szerint tulajdonképpen egy nagy munkakollektíva létesült, amelynek lelkes vállvetett munkája, a Főváros költségvállalása lehetővé tette, hogy a Horusitzky—Király—Zaitz-bizottság már 1935 szeptemberében beterjeszthette jelentését. Az eredményeket ezúttal is két 1:25 000 méretű térkép foglalja össze. Az egyiken a pleisztocén alatti vízrekesztő rétegek geomorfológiája itt is 2 m-es rétegvonalakkal van megadva, de ezenkívül a mai felszínt is látjuk feltüntetve, 1 m, ill. — 2 m-es szintvonalakkal. A másik térkép a talajvíz felszínének magasságát adja meg 1 m-es izohipszákkal, azonkívül itt is a mai felszín rétegvonalait kapjuk. A tájékozódást a mérnöki szabatossággal megszerkesztett térképeken megkönnyíti az .utcahálózat feltüntetése. A régi pleisztocénvégi vízfolyások feltüntetése természetesen még pontosabb, mint Horusitzky első kísérletén. Nagyszerűen látható e régi folyások medrének tektonikus preformáltsága, amelyre egyébként Horusitzky maga nem ügyelt. Az az osztatlan elismerés, amely ezeknek a térképeknek ós monográfiának a megjelenését fogadta, arra indította Király Kálmán műszaki tanácsnokot, hogy Morvay Endre tanácsnok és Pap Ferenc, a Vízművek vezérigazgatójának a legmelegebb pártolásával íázendy Károly polgármesternek a munkálatok kiterjesztését a budai kerületekre is indítványozza. Szendy polgármester akit közben a tabáni munkák és a várkerti fúrás eredménye még inkább meggyőzte a javaslat indokoltságáról még 1936-ban írta alá a munkálatokat elrendelő határozatot, melynek alapján Horusitzky és kollektívája 1937 januárjában kezdte meg a munkát. A munka ezúttal is az összes résztvevők lelkes összedolgozása révén gyorsan haladt, bár ezúttal nehezebb volt. A monografia 1938 májusában készen állott. A hegyvidéki térkép összeállításánál ezúttal Horusitzkyt még fokozottabb mértékben támogatta a geológusok kollektívája is. Az 1:10 000 méretarányú térkép földtani része az 1917—1919 években Schafarzik—Pálfy- Horusitzky—Schréter által végzett reambuláció kézirati lapjainak a felhasználásával történt. Horusitzky Henrik apai szívét nagy boldogsággal töltötte el, hogy ezúttal fia, Ferenc akkori osztálygeológus segítségét élvezhette munkájánál. (Ferenc, a későbbi egyetemi tanár, éppen abban az időben végezte Vigh Gyulával együtt karsztvízkutatási tanulmányait a Budai-hegységben, amikor is a hegység nagytektonikai helyzetére vonatkozóan a Magyar Középhegység láncolatán belül alapvetően új eredményekhez jutott.) Amikor Henriknek a nagy monografia budai kötetének a megjelenésekor gratuláltam, munkáját Suess Ede híres könyvéhez hasonlítottam: Der Boden der Stadt Wien. Wien 1862. amelynél azonban sokkal tökéletesebb. Ennek illusztrálására álljon itt egy kis táblázat:
