Hidrológiai Közlöny 1944 (24. évfolyam)
Pávai - Vajna Ferenc dr.: A víz élete a földben
52 A víz élete a földben » haladja meg. Az ezen belül következő újabb 1700 km. vastag oxyd-sulfid héjj léte ugyanezen oknál fogva még ingadozóbbá válik annál is inkább, hogy magának a kénnek a kritikus hőmérséklete + 1040 C. fok (kb. 30—^2 km.) s egyes vegyületeié, mint a kénhidrogéné és kéndioxydé — amint arra már reámutattunk — messze ez alatt marad. Kétségesnek látszik, hogy a felszíntől számított 1200 és 2900 km. mélységben a föld szilárd kérgét alkotó elemek és vegyületek az ottani hőmérséklet alatt még szilárd kőzetalkotó vegyületeket reprezentálnának! A föld sugara mentén még mélyebben levő több mint 3500 km. vastag térségben ezek alapján még hogyha az 1910 évben doktori szigorlatom alkalmából Lengyel Béla kémikus professzor irányítása mellett nem is vezettem volna le, hogy Földünk magjában a geotermikus gradiens és kritikus hőmérséklettől függően nem lehet sem szilárd, sem cseppfolyós, de még gőz-, vagy gázaiakii test sem, hanem disszociált gáz; O. Muck 1943 évi publikációja alapján (Die stoffliche Zusammensetzung des Erdkernes. Forschungen und Fortschritte. 19. 78—80, 1943.) logikusan következik, hogy Földünk magja nem vasból és nikkelből, hanem egyatomos gázokból áll s a gázok ionosult állapotban vannak. Ezek szerint a föld belsejére vonatkozó felfogásunk alaposan módosul. Bár egyes szakembereink a föld magjának hőmérsékletét csupán 8000 C. fokra becsülik, mert némely megfigyelhető napfelszíni rétegek sem najgyobb hőmérsékletűek, ezt nem fogadhatjuk el, mert bár teoretikusan Földünk anyaga a Nap korongjának felszínéről vált le, az akkori hőmérséklet a mostanival nem lehet azonos s különben is a Kant-Laplace teória szerint a föld anyaga annakidején még izzó világűri köd alakjában vált le és tömörült a mai bolygó formájába- Hogy ez a tömörülés milyen hőemelkedést váltott ki és a föld kérgében lefolyó kémiai változások, elemátalakulások, (rádium) milyen hőmérsékletemelkedést okoztak és okoznak, bajos kiszámítani még akkor is .lm a már említett tektonikai folyamatok lokális hőemelkedést előidéző voltát, (amelyik például karlx>nátokból a szénsav (C() 2) ömlések magyarázatára elegendő) figyelmen kívül hagyjuk. A kritikus hőmérséklet elérése s minden kémiai és fizikai változás energiváltozást és sokszor hőfelszabadulást is jelent, mert hiszen a víz esefében a kritikus hőmérséklet elérése után disszociált hidrogén és oxygén gázról van szó és többé nem vízatomokról, ami energiafelszabadulásra utal. A föld belseje felé fokozódó hőmérséklet vegyületek felbomlására vezet s ez elsősorban hőenegiafclszabadulás. Óriási hőenergiafelszabadulást jelent az atomok rombolása s az elemek átalakulása. Ez a rádiummal kapcsolatosan erősen tárgyalt tény a geológiában. Ezek szem előtt tartásával egyik magyarázatát találjuk
