Hidrológiai Közlöny 1944 (24. évfolyam)

Vendl Aladár dr.: Budapest gyógyforrásai közös védőterületének tervezete

Budapest gyógyforrásai közös védőterületének tervezete. Irta: I endl Aladár dr. (fi ábrával és 1 téképpel.) À budapesti gyógyforrások felosztása. A budapesti gyógyforrások eredetük, összetételük s geologiai helyzetük alapján két csoportra oszlanak: 1. Az egyik csoport magában foglalja a meleg és langyos vízií forrásokat; 11. a másik csoportba tartoznak a keserűsós — glau bersós hideg vizű források. Az első csoport forrásai nagyobb mélységből erednek. Ezek a források javarészben természetes termális sziklaforrások, azaz olyanok, melyek erőgebb emberi beavatkozás nélkül maguktól fakadnak a felszínen; legfeljebb csak a célszerűbb foglalás érdekében vált szükségessé beavatkozás. A meleg források kisebb száma artézi fúrással fakasztott terma (a városligeti két artézi kút, a margitszigeti három artézi kút, a gellértfürdői északi kút, a rudasfürdői III. és IV. Árpád-, Attila- és Juventus-forrás, két forrás a Szent Imre-fiirdő mellett, a várhegyi fúrás, egy lezárt forrás a Döbrentei-téren, a Szent Lukács-forrás és az Erzsébet sósfürdő artézi forrása). A második csoport forrásai kis mélységű (3—16 méter mély) kutakkal feltárt talajvízforrások. Ezek mind a kiscelli agyag rétegcsoportjából nyerik vizüket. I. Meleg és langyos vizii gyógyforrások. Budapest természetes sziklaforrásai a Duna jobb partja mentén húzódó törésnyalábon, a budai „térmák vonalán" fakadnak három nagy csoportban. (I .) Az egyik csoport forrásai a Szent Gellérthegy tövében, a második csoportéi a József-hegy körül csoportosulnak, a harmadik forrásterület a székesfőváros III. kerületében, Óbuda külső határában alakult ki. a) A Szent Gellérthegy tövében fakadó gyógyforrások.