Hidrológiai Közlöny 1944 (24. évfolyam)

Vendl Aladár dr.: Budapest gyógyforrásai közös védőterületének tervezete

26 Ven dl Aladár dr. Böckh János (19.) m. kir. földtani intézet akkori igazgatója közölte igazgatósági jelentésében, hogy а Malomtó vizének 1896­ban történt leesapolásakor a földmívelésügyi minisztérium bizott­sága megállapította, hogy a Császárfürdő hévvizei elmaradásá­nak, illetőleg apadásának az oka a Malomtó víztükrének leszál­lítása volt. A Malomtó egy részének beboltozása végett ugyanis 1896 február 22. és 24.-e közt a tó vízszintjét 137.5 cm-rel süly­lyesztették. Ekkor a Szt. Lukács- és Császárfürdőben egyes for­rások apadtak, vagy elmaradtak, a Rudas-fürdőben és a Szent Imre-fürdőkben is Jelentkezett csökkenés. Ez az eset indította Darányi Ignác akkori földmívelésügyi minisztert arra, hogy az 1896 március 12.-én kelt 18575 /'V /"5. sz. rendeletével egy szakbi zottságot küldött ki. A bizottság feladata volt a székesfőváros összes meleg-forrásait, melyek egymással genetikai kapcsolatban vannak behatóan tanulmányozni. 1927-ben ú jból lecsapolták a Malom tavat. Ekkor Pálfy Móric (20.) a m. kir. földtani intézet igazgatója igen részletes megfigye léseket végzett. A Malomtó zsilipjét 192" október ül.-én nyitot­ták ki. November 2.-án a Rudas-fürdő Hungária-forrásában már vízcsökkenés jelentkezett. Ekkor megkezdték a méréseket a Ru­dasfürdő forrásain; november 10.-tői kezdve a Szent Imre-fürdő Kis-forrását is mérték. Kitűnt, hogy a Malomtó víztükrének 0 8 méteres lesüllyesztése a Hungária-forrás vízmennyiségét már a harmadik napon csökkentette. A Szent Imre-fürdő Kis-forrásá­ban is lényeges apadás mutatkozott. A Malomtó vízszint jének no­vember 15-én megkezdett emelése a Szent Imre-fürdő Kis-forrá sában már november 18.-án, a mdasfürdői Hungária-forrásban november 22.-én jelentkezett. Ettől kezdve a Malomtó víztükré­nek emelésével mind a két forrás vízszintje emelkedett. Mindezek az adatok kétségtelenül bizonyítják, hogy a buda­pesti meleg és langyos források járatai között előre meg nem ál­lapítható összefüggések állnak fenti. Ez különben a földtani vi­szonyokból is következik. Azaz: minden olyan új fúrás létesítése, amely a kiscelli agyag alatt leoő kőzetekbe, különösen pedig a triász kőzetekbe behatol, csökkentheti a meglevő források hoza­mát. Minthogy a budapesti meleg és langyos források között ösz­szefüggések vannak s valószínűleg még egyéb, eddig meg nem állapított kapcsolatok is fennállanak, önként következik, hogy a meleg és langyos gyógyvíz védelmét a közös védőterület biztosít­ja a legjobban. \ közös védőterület gondolata csaknem ötven évre nyúlik vissza. Böckh János (21.) a m. kir. földtani intézet akkori igaz­gatója 1895. évi igazgatósági jelentésében a következőket irta. ..Budapest székesfőváros tanácsa a székesfőváros tulajdonát ké-

Next

/
Oldalképek
Tartalom