Hidrológiai Közlöny 1944 (24. évfolyam)

Sik Károly dr.: A hévmagyarádi fürdőforrás vizének vizsgálata

A hévmagyarádi fürdőforrás vizének vizsgálata írta: Sík Károly dr* A hévmagyarádi fürdő Ipolyságtól mintegy 25 km-re északnyugatra fekszik, a szántói savanyúvíz forrás közvetlen szomszédságában. A fürdő területén több forrás fakad. A megvizsgált fürdőforrás fölé épült maga a fürdőmedence, amelynek alján több ponton buzog fel a víz és tör elő a szénsavgáz. A gázfeltörés erős és betölti a medence fölötti légteret. Boleman „Fürdőtan" című könyvében olvashatjuk, hogy a fürdőzőket állandóan legyezni kell, mert különben a szénsav belégzéstől mérgezést kapnak. A helyszíni mintavétel alkalmával magam is láttam a rúdra erősített szőnyeget, amelyet a fürdőzők legyezésére használnak. A medencében a szénsavat nagyrészt elvesztett fürdővíz tejszerű a finom eloszlásban kiválott kalcium- és magnéziumkarbonáttól, sőt a medencében kisebb-nagyobb táblákban a víz felületén lebegve tartják a gáz-zárványok a mész- és magnéziumkarbonátot. Megfigyelésem szerint a forrásvíz és a gáz külön utakon törnek a felszín közelébe és nem nagy mélységben egyesülhetnek egymással. Ennek következménye, hogy a víz aránylag rövid ideig telítődik szénsavval és a medencében a nyomáscsökkenés folytán az elnyelt szénsav nagyrészét rögtön el is veszti. A megfigyelhető erős gázfejlődés révén nagyobb mennyiségű szabad szénsavat várhatnánk a vízben, mint amennyit az a meghatározás szerint tartalmaz. Arra lehet következtetni, hogy nem elég hosszú út áll rendelkezésre a gáz elnyeléséhez. Esetleg megfelelően telepített fúrással mélyebben lehetne egyesíteni a gázt a forrásvízzel és magasabb vízoszloppal hosszabb úton biztosítani a tökéletesebb gázelnyelést. Természetesen megeshetik, hogy ez nem sikerül és a gáz a kőzetrepedéseken másutt igyekszik kisebb ellenállással a felszínre jutni. A medence falán és lépcsőjén összegyűlő mész- és magnéziumkarbonátot a fürdőzők magukra szórják és igen jó gyógyhatást tulajdonítanak ennek. A helyszíni vizsgálatok alkalmával a fürdő területén és a medence felett épült fürdőházban is gyenge kénhidrogén szag volt érezhető. A vízben azonban csak igen gyenge nyomokban lehetett kimutatni s így valószínű, hogy szintén nincsen elég idő a gáz elnyelődésére, annyira rövid ideig érintkezik az egyéb gázokkal együtt a forrás vizével. A helyszíni vizsgálatokat 1943. április 10-én végeztem. Az elemzés eredménye a következő: * Előadta a Hidrológiai Szakosztály 1944. február hó 23-iki szakülósón.