Hidrológiai Közlöny 1944 (24. évfolyam)

Vendl Aladár dr.: Budapest gyógyforrásai közös védőterületének tervezete

8 Ven dl Aladár dr. kavics legnagyobb része abból a hegységből szármázott, mely a zsámbéki biai medence helyén terült el. Csakhamar a budapesti terület DK-i része vetődések révén erősen süllyedt s a keletkezett mélyedéseket elborító tengerből a középső oligocénkori kiscelli agyag ülepedett le. A süllyedés egyenlőtlenül ment végbe. A budai hegyek területe kevéssé, a pesti teriilet ellenben erősebben süllyedt. Ez az erős süllyedés a Duna balparti területén volt az első nagyobb méretű tektonikai elmozdulás, mely a hegységnek a mai Duna vonalán való leszakadását okozta. A kisicelli agyag leülepedésekor is hullott kevés andezithamu a tengerbe. Az oligocén tenger további transzgreszsziója következtében a kiscelli agyag a budai hegység területének mélyedéseit is nagy részben elfoglalta (Pasarét, Városmajor, stb) A felső oligocén elején ez a terület újból emelkedett s így a kiscelli agyag széles területe szárazra került a part mentén. A sekélyebbé vált tengerből homok és iszapos homok ülepedett le a partok közelében. Tektonikai szempontból feltűnő, hogy ennek a homokos lerakódásnak a fedő rétege a budai terület déli részén mintegy 200 m magasan a t. sz. Telelt helyezkedik el. a városligeti Szent István forrás fúrásában 328.15 m mélységben a t. sz. alatt érte el a fúró a fedő réteget. A különbség 528.15 m. ami közvetlenül is bizonyítja a pesti oldalon levő terület további sülylyedését is. A kattien üledékeinek lerakódása után a Budai hegység szárazzá vált s a neogén tenger csak a hegység peremét érte el. A miocén alsó és középső szakában az Alföld nagy arányokban siilvlyedt, területének szélső törésein keresztül megindult az a hatalmas vulkáni tevékenvség, amelynek kiömlött és kidobott kőzelanyaga a Kárpátok ívének belső szegélyét kíséri. A miocén üledékeit Budapest területén a pesli síkságon és a Budai hegység déli szegélyén (Budafok. Tétény. stb) találjuk homok, kavics (alsó mediterrán-helvétien) lajta mészkő (torton) és szarmata (mészkő. homok) alakjában. E hosszú időn át az Alföldet s a Kisalföldet borító tenger mind jobban kisebbedett s a szarmata időben már csak félig sós vizű volt. A pannóniai időszakban ez a víz már beltavi jellegű s ennek üledékei (agyag, homok) főleg a pesti síkság területén vannak meg a főváros területén. Egyik pannóniai kori kisebb folyónak a hordaléka a Nagysvábhegv. Kakűkhegy és a budaőrsi hegyektetejét borítja. Ez a folvó eleinte nagyobb esésű volt s kavicsot és homokot szállított az Alföldre, s így a pesti terület keleti részét is elfoglaló Pannóniai tóba; később kisebb eséssel csak igen finom homokot rakott le. A levantei időszakban csak kisebb mocsarak tarkították az Alföld medencéjét főként a déli részeken. A budapesti területen