Hidrológiai Közlöny 1943 (23. évfolyam)

Láng Sándor dr.: Karszthidrológiai megfigyelések a Gömör-Tornai karsztban

42 Láng Sándor dr. tősen állandó hozamát csakis a vízgyűjtő tér és a források közötti finomabb repedéshálózat jelenlétével tudjuk megmagyarázni. Ahol a karsztos forrás nincs összefüggésben a vizet raktározó és lassabban adagoló, karszt és nem karszt közti átmenetes kőzettömeggel, a forrás a sekélykarsztot alul hirtelenül lezáró palafelszín határán, vagy ennél még jóval feljebb levő szintben (utóbbi esetbeni sokszor csak mint időszakos forrás) működik. (Pl. a Nagykőpatak forrása.) Az ilyen források vízhozamának járása, ennek megfelelően, sokkal szélsőségesebb, esetleg a forrás periodikus. A sekélykarszt területén, az eddigiek szerint, a karsztvíztükör szintjét térképszerűen feltüntetni valószínűleg nem lehet. így tehát a sekélykarszt karsztvíztükréről pl. a régi, Grund-féle értelemben egyáltalán nem lehet szó. A mészkövön átszivárgó csapadékvíz a karsztos járatokon, repedéseken átszüremkedve, a meszes palákat is átjárja, sőt, a tiszta, werfeni agyag-, vagy homokos palákat is telíti, repedésrendszerüket kitölti. A karsztvizet szállító járatrendszer térbeli kiterjedésű: minden forráshoz t.-k. önálló hidrográfiai rendszer tartozhat. Ha a karsztfeküben, vagy aljazatban levő palatömeg nagyon túltelítődik vízzel (pl. sok a csapadékvíz), idegen és alkalmi irányokban, repedésekben is megindul a vízmozgás (szivárgás), és a forrásoktól messze, néha különböző magasságban, a völgyek oldalain, olyan helyen is van időszakos karsztvízkilépés, ahol normális csapadékú években vízkifolyásnak nincs nyoma. A vizet különféle módon vezető és tartalmazó meszes palák jelenléte esetén az is elképzelhető, hogy az egymástól bizonyos mértékig független karsztvizet vezető járatok széjjelterjeszkedjenek egymás terébe és a kőzetminőségnek megfelelőén, kialakul a mészkőhegységi térbeli hidrográfiai rendszer tökéletlen mása. E szerteágazó hidrográfiai rendszerben végzendő esetleges festési eljárás várható pozitív eredményei felől sem lehetünk tehát egészen bizonyosak. A sekélykarsztból fakadó források térbeli vízhálózatának feltételezése esetén, — hiába vannak talán csapadékmennyiségre vonatkozó adataink és vízhozamméréseink, az egyes források vízgyűjtőterületének kiszámítását kielégítő módon nem hajthatjuk végre. Az eddig elmondottakat a hazai irodalom hasonló vonatkozású eredményeivel összehasonlítva, hivatkozzunk pl. arra, hogy a Mecsek önálló vízgazdálkodású rétegei között csak szivárgás van. Mivel megvan a vízzel való telítettség szintkülönbsége a mészkő és a palák között, s ez a szint a palákban magasabb, tehát a palák adagolhatják a vizet a mészkő számára (8). A felvidéki karsztos területeken, a tágas karsztvízjáratokkal jellemzett, vastagpados, vagy rétegzetten mészkövekből álló sekélykarszt alatti agyagpalákban, meszes palákban és