Hidrológiai Közlöny 1943 (23. évfolyam)

Láng Sándor dr.: Karszthidrológiai megfigyelések a Gömör-Tornai karsztban

Karszthidrológiai megfigyelések a Gömör-Tornai karsztban. 39 felülete képviseli. Már a múltban végzett vizsgálatok (25) is megálla­pították, hogy a Gömör—Tornai karszt werfeni palából álló karszt­feneke nyugtalan reliefü, felgyürődésekkel, torlódásokkal, stb. helyen­kint magasra tolódhat fel és a nagy források elhelyezkedése alapján, a nyugtalan karsztfenéken vízválasztó vonalakat lehet rajzolni. Részben a szakirodalom eredményeire támaszkodva, másrészt pe­dig a helyszíni megfigyelések alapján, a fenti elgondolást talán annyi­ban kell majd módosítani, hogy területünkön nem minden esetben lehet csak felületi elterjedéssel rendelkező karsztfenékről beszélni. Ott, ahol az alsótriász korszak werfeni palái nem hirtelenül, hanem fokozatos átmenettel (26, 27), vagy váltakozó településsel mennek át a réteg­tani sorrendben következő fiatalabb mészkőbe, nem lehet a karsztfe­nékről, mint vízzáró felületről beszélni. Ilyen helyen tehát, csak térbeli úton tudjuk a karsztot és nem karsztot elválasztani. Ez az eset még jobban kidomborodik, ha a lencsésen egymásba települő, vagy felváltva rétegzett palákat, mészköveket gyűrődések, pikkelyeződések, vetődések érték: még nagyobb térre terjedhet ki a karsztból a nem karsztba való fokozatos átmenet. Eme különleges településnek a víz tárolása, elveze­tése és karszt vízgazdálkodása szempontjából is lehet különleges ered­ménye. Ezt ugyan pontosan még nem tudjuk, de, hogy milyen lehet, arra később még visszatérünk. Már számos régebbi geológiai megfigyelés is igazolja, hogy az alsótriász korú werfeni palák lemezes szerkezetűek, gyűrtek és ahol nincs közbeiktatva nagyobb tektonikus zavar, — a következő, maga­sabb szintbe tartozó lemezes mészkőbe fokozatosan mennek át. Ilyen települést ismerünk pl. a Rozsnyó melletti Nyergesről (26, 28, 10), ahol — mélyebb szintekből kiindulva és felfelé haladva — meszessé változnak a palák; vagy, a Berzétekörös melletti Lukácsolmán, ahol a pala kagylósmészkőbe megy át. Hasonló a helyzet a Dernő feletti Bük­köstetőn, vagy a Hárskúttól délre levő szerpentinút tetején (Szoroskő) is, ahol a werfeni palák felső tagozatát képviselő szürke meszes palák, ho­mokkőbeágyazásokkal, a palás mészkőbe mennek át. (1, 24.) Böckh Hugó is említi (3), hogy a Szilicei fennsík környékén a werfeni palák szerepét felfelé fokozatosan a lemezes mészkő rétegei veszik át. Balogh szerint (27) az alsótriász-kori seisi palák, mészkőlencsés homokkövek gyűrtek, a campili agyagos, homokos mészkövekre kpnkordánsul tele­pülve, a középtriász mészkőrétegek települnek. (Ezek valószínűleg job­ban karsztosodnak, mint a seisi-campilj nem tiszta mészkőfajták.) Az alsótriászkori rétegek sajátságairól, összetételéről és a karsztfenék szempontjából való viselkedésükről mondottakat Schréfer (21) és Jáskó (23) felvételi területein is megismételhetjük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom