Hidrológiai Közlöny 1943 (23. évfolyam)

Töry Kálmán: Árvíz és jégveszély

24 Tőry Kálmán. azokat a nagyvizeket, amelyek müvelés alatt álló, vagy lakott területeket árasztanak el s ott megakadályozzák a rendes termelést, veszélyeztetik az élet- és vagyonbiztonságot. Említettem, hogy a nagyközönség véleménye nem teljesen egyezik a vízimérnökével. Hol van a vélemények között az eltérés? A folyóvizek nagyvizeinek kiöntéseit kétségtelenül a nem szakértő nagyközönség is árvíznek nevezi; az árvíz fogalmát azonban kiterjeszti egyéb olyan vízborításokra is, amelyek nem a folyók nagyvizeinek kiöntéseiből származnak, hanem más módon jelentkeznek. Ilyen vízborítások a belvizek és a fakadó vizek. Az ármentesitett területre hulló csapadékvíz a mélyebb helyeken összegyülemlik s ennek folytán a mentesített területek egyes részeit elönti; az ilyen elöntések a belvizek. Amíg csak a laposokat, a mélyebb területeket öntik el, ami gyakrabban meg szokott történni, ezek a kisebb elöntések még nem okoznak kárt; ezt a nagyközönség sem nevezi még árvíznek. Mihelyt azonban a belvizek annyira megszaporodnak és szétterülnek, hogy művelés alatt álló földeket is elöntenek, akkor hatásuk ugyanaz, mint a szorosabb értelemben vett árvizeké, ezért a közvélemény ezt is árvíznek nevezi. A fakadó vizek is belvizek, vagyis a mentesített területeken, az árvédelmi töltések mögött jelentkező vizfoltok, eredetük azonban más, mint a közönséges belvizeké. Mint a tényleges árvizek, ezek is a folyó megáradt medréből kerülnek a mentesített területre, de nem szakadásokon át, vagy a töltés átlépése folytán, hanem a töltés alatt átszivárogva. Ha ugyanis a töltés alatt az altalaj Vízáteresztő anyag, akkor a víz a megáradt folyó hidrosztatikai nyomásának hatására ezen a vízáteresztő talajon keresztül a mentesített területre nyomódik át s ott a felszínre kerülve, elönti előbb a mélyebb részeket, majd mindinkább szaporodva, a magasabb és müvelés alatt álló területeket is. Az árvíz, a tartós vízborítás káros a talajra, a benne tenyésző növényzetre s a rajta élő állatra, emberre egyaránt. A talaj átnedvesedve hideggé, hűvössé válik, termőképességét elveszti, rajta csak savanyú füvek és vízi növények — nád, sás, káka — teremnek meg; a levegő, amelyre a növényzetnek szüksége van, a talaj hézagaiból kiszorul; a baktériumok, melyek a talajt porhanyóvá és termőképessé teszik, kipusztulnak. Ha pedig a víz levonul, a párák, kigőzölgés elősegítik a különféle baktériumok terjedését. Az árvízjárta területen a növényzet és fű iszapos, élvezhetetlen az állatok részére, a különféle baktériumok pedig a sokféle betegséget (lépfene, métely, stb.) terjesztik. Az állatok és ember kénytelen az árvíz elől menekülni, mely életét és vagyonát veszélyezteti. A növényzetet és állatokat ért károk közvetve az embert is sújtják. Árvíz által gyakran látogatott területen mindennapos beteg-