Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Salamin Pál: Tanulmány a hazai belvízrendezésről

96 Salami n Pál ságát dolgozzuk fel, hanem a talajszint alatti elhelyezkedését. Ezen és a gyökérmélységek által meghatározott felületek közti tér, a hasznos talajvíz pillanatnyi tározási tere. Az itt elhelyezhető vízmennyiség kiszámítható a tározótér vastagságából (h) és a fajlagos talajvíz tározási tényezőből (spezifische Wasserlieferung f): Q = <p. h. F (a <p érték a fenti jelölések szerint nem egyéb, mint: TH — VK 1 m

3 talajra vonatkoztatva, azaz a teljesen telített hézagok (TH) vízmennyisége csökkentve a vízkapacitásnak megfelelő vízmennyiséggel). dT, Talajvízként tározott víz úTt Talajban V.K.-ig , , G/TJ Talaj felületén • » dT. Nyílt vizekben , , 8. ábra A természetes vízgazdálkodásnál elsősorban a talaj adottságai szabják meg, hogy mennyiben telik meg a hasznos talajvíz tározótér (dTjh) vagy, hogy mennyiben tározódik károsan talajvíz (dT,k) ? A talajnak a talajvíz tározást szabályozó adottságai: 1. a vízvezető képesség, 2. a talaj kötöttsége (>3,5 hy, úgy gyakorlatilag nem beszélhetünk helyi talajvíz tározásról). A talajvizet tározó terep megtelhet a csapadék süllyedő vizéből és a talajvíz áramlásokból. Ha a dT, érték az összes tározott víz legnagyobb része, úgy talajvíz jellegű tározásról beszélünk. (8. ábra.) Függetlenül a talajvíztől a talaj is tározhat vizet VK értékig (dT

2).