Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)
Salamin Pál: Tanulmány a hazai belvízrendezésről
88 Salami n Pál nek a feladatnak a megoldását megkönnyíti a csapadékok összegező görbéinek megszerkesztése (6. ábra). A görbék folyamatos felrajzolásával rövid vizsgálat után (pl. 50 évi átlaggal való összehasonlítás útján) megmutatja mindazon időszakokat, ahol szélsőséges csapadékok léptek fel s így esetleg belvízeket okoztak. Az összegező görbék ezen általános útmutatásait a ténylegesen fellépett belvizekről készített feljegyzések igazolhatják. 2. A lehullott csapadéknak hó és jég formájában fellépő káros tározódása milyen gyakoriságú ugyanazon időszakban? Ennek megoldására kiegészíthetjük a 6. ábrát, a téli hőmérséklet ábrázolásával, mely képet ad arról, hogy a káros tározódás megtörtént-e vagy nem? A hómagasságmérések nem adnak tiszta képet a felhalmozódott vízkészletről, mert a közbeeső kisebb-nagyobb olvadásokkor erősen tömörödhetik és víztartalma megnőhet; egyedül a hósűrüség mérések alkalmasak a raktározás pontos ellenőrzésére. A hósűrüségmérőnek igen egyszerű alakját a közelmúltban próbálták ki a gyakorlatban. Ez egy hengeres vasbádog edény, mellyel egy teljes hóhasábot emelünk ki, a havat megolvasszuk és megmérjük. Sajnos, e2en egyszerű és pontos műszer csak még egy-két darabbal készült el s ezek is raktárban hevernek. 3. Rövid idő alatt lehullott nagy sűrűségű csapadék hányszor fordult elő, milyen sűrűséggé! és milyen mennyiségben? Tekintettel arra, hogy az eső hevességét, vagy sűrűségét csak az ombrográf diagrammja adja, még kevés adatunk van, mert önműködő rajzoló ombrográf csak kevés helyen áll az esőmérő hálózatban. Legtöbbször csak azon általános teteit használhatjuk, hogy a csapadék sűrűsége (mm/óra) az eső időtartamával fordított arányban áll. Az olasz kutatások ezen gyakorisági vizsgálatokon felül igen érdekes összefüggéseket állapítottak meg a csapadékviszonyokra, melyek közül itt a klimatikus