Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)
Salamin Pál: Tanulmány a hazai belvízrendezésről
82 Salami n Pál Bármilyen talajnál tehát az a tározótér, amely a gyökerek szívóereje folytán őszre teljesen kiürülhet, s így tavaszra fölös vizekkel megtölthető, a talaj milyenségétől függetlenül annak 10 súly %-a által elfoglalt térrel egyenlő. Tehát a természetes vízgazdálkodás nemcsak tároz vizet és levegőt, hanem minden talajnál egyformán biztosítja a növény vízszükségletét. A tározó térnek mélysége a gyökérzet mélységével (t) azonos (ezért termőrétegnek is nevezhető) s igy a DV számítása igen egyszerű. A talaj nedvesség tartalmának vizsgálata is pontos felvilágosítást adhat adott esetben a tározó tér mélységéről. A tározható vízmennyiséget (vagy hasznosítható vízmennyiséget) a DV-t a talaj térfogatsúlyával (Ts) való egyszerű szorzás útján nyerhetjük: A termőréteg ezen DV értéken felül nem tározhat a gyökerek számára közvetlen felhasználható vizet. Mint közvetítő réteg azonban lehetővé teszi, hogy a fölös vízmennyiségek mélyebben talajvíz alakjában felhalmozódjanak, mindazon esetekben, amikor a kötöttség értéke a 3,5 hy-t el nem éri. Mindazok a talajok, amelyek a fenti törvényszerűségeket követik, általában jó vízgazdálkodású talajok, szemben a rossz vízgazdálkodású talajokkal, melyeknek fotípusai: 1. Durva homok és kavicsos talajok, melyek több vizet engednek át, mint hy értékük megengedné. 2. Erős duzzadóképességgel rendelkező talajok, melyek kis vízfelvételnél anynyira megduzzadnak, hogy a hy értéküknek megfelelő VK vízmennyiséget sem képesek felvenni (pl. mocsártalajok). Ezek a talajok sokszor eliszapolódás révén túl tömötté válnak s így a duzzadás és tömöttség miatti lassú vízfelvétel és a levegőhiány lehetetlenné teszi a gyökerek életét, s így tározó tér sem keletkezhetik. 3. Vízzáró réteg következtében csekély termőréteggel rendelkező talajok, amelyek komoly vízgazdálkodást a kis tározó tér miatt, nem folytathatnak. Ezek a talajok az aszálykárok legjellegzetesebb megnyilvánulási helyei. A vízzáró réteg lehet geológiai képződmény, kőpad, vasköfok, szikes terep, só egyszerű jelenléte, mérgezősók és levegőhiány állandósulása. Ideiglenes vízzáró réteg lehet: magas talajvíz, és talajfagy. A rossz vízgazdálkodású talajoknak a vízzel szemben való viselkedését minden egyes esetben önálló kísérlettel kell eldönteni. A talaj víztározó képességét az őszes talajtípusra a következőkép foglaljuk össze: I. Jó vízgazdálkodású talajoknál: a tározható víz mennyiségét a talaj kötöttsége (tisztán azon szempontból, hogy a talajvízzel összeköttetést lehet-e teremteni) a talajvízszint elhelyezkedése, továbbá az előző esztendő csapadéka, éghajlati viszonyai és az előző évben termelt növény vízigénye adja meg: 1. hy < 3,5; talajvíz mélyen van; nagymennyiségű víz tározható, a DV m 3 = lm .a m.10. Ts
