Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)
Vendl Aladár dr.: Elnöki megnyitó a 25 éves fennállás ünnepi ülésén
Elnöki megnyitó a 25 éves fennállás ünnepi ülésén 7 agregeológusok, orvosok, meteorológusok, stb. egyesültek azért, hogy a vízről szóló tudományt, a hidrológiát műveljék. Szakosztályunk tagjai között az összekötőkapocs a víz. A víz az élet bölcsője s ott van minden élőlény sejtjeiben. Nemcsak a növényi és az állati szervezetben nélkülözhetetlen, hanem ott van a Föld külső részét felépítő kőzetekben is kémiailag kötötten vagy kristályvíz alakjában és a kőzetek üregeiben, hézagaiban. Ott van a víz a levegőben, a föld felszínén folyók, tavak, tengerek, hó és jég alakjában. Egyik része körfolyamatot végez, amit Goethe olyan szépen fejezett ki. Ez a körfolyamat azonban olyan, hogy a földbe beszivárgott víz egyik része nem juthat ki újból források alakjában a felszínre s onnan a levegőbe, mert bizonyos kémiai folyamatokban a föld kőzeteiben lekötődik. A felszínen levő nagyobb víztömegek fontos közlekedési vonalak, lényeges energiaforrások. A talajra jutó víz hasznos, vagy káros lehet. A víz — sokoldalú szerepénél fogva — sok tudományba kapcsolódik bele. A biológia, az orvostudomány —< különösen a balneológia —, a fizika, a meteorológia, a földtan, a földrajz, a vízi mérnöki tudomány, a talajtan, a bányászat, az erdészet, stb. foglalkozik igen különböző vonatkozásokban a vízzel. A víz igen nagy jelentőségét a vegytani folyamatok lefolyásában a kémia már igen régóta ismerte s kissé túlozva így fejezte ki: „corpora non agunt, nisi fluida". A hidrológia kutatja mindazokat a jelenségeket, amelyekben a víz bármilyen módon és alakban szerepet játszik a jelenben és szerepet játszott a múltban. Ezért vannak szakosztályunkban eltérő foglalkozású tagok. Jellemzésül megemlítem 1, hogy előző elnökeink voltak: egy mérnök (Kovács-Sebestyén Aladár), egy geológus (Schafarzik Ferenc), egy gépészmérnök (Farkass Kálmán), egy vegyész (Weszelszky Gyula), egy agrógeológus (Horusitzky Henrik); előző társelnökeink: egy geográfus (Kövesligethy Radó), két mérnök (Viczián Ede, Rohringer Sándor). Az ügyrend szerint a szakosztály feladata kettős: a hidrológiának, mint tudománynak az ápolása és a tudományos eredményeknek a közlése a gyakorlati élet számára. Ezek a tudományos vizsgálatok természetesen elsősorban a magyar szent korona országaira terjeszkednek ki. A megalakulás után nemsokára érezhető volt ugyan a háború hatása: A trianoni béke szétszaggatta a legtökéletesebb vízrajzi egységeket; a megélhetési nehézségek nem kedveztek a tudományos kutatásoknak. A munkakedv mégsem csökkent. 1921-ben, a gazdaságilag legnehezebb időben a szakosztály elhatározta, hogy munkásságának eredményeit ezentúl önálló folyóirat alakjában fogja megjelentetni Hidrológiai Közlöny címen. A kedvezőtlen viszonyok következtében a folyóirat megjelenése sokáig húzódott s az I. (1921) kötet csak 1928-ban jelent meg. Még ugyanabban az évben megjelent azonban a II., III., IV—VI. kötet