Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)
Dabis László dr.: A víz bakteriológiai vizsgálata
A ví z bakteriológiai vizsgálata 55 commune, communior, neapolitanum vagy acidi lactici) jellemzésére. Gelatinát a coli-aerogenes csopi :rt tagjai nem folyósítják, csak a hidegvérüek ürülékéből származó tipikus szennyvíz baktérium, a b. cloacae, mely a sorozat alsó végén az átmenetet képezi a valódi saprophyták felé. A tejcukrot erjesztő coli-aerogenes sorozat felső végén a kórokozó typhus-paratyphus csoport felé az átmenetet viszont a paracoli képezi, mely tejcukrot már nem, szőlőcukrot a paratyphushoz hasonlóan még képes erjeszteni, de már nem képez indolt s amelynek újabban a víztífuszjárványokat sokszor megelőző ú. n. közönséges vízfertőzés („Wasserkrankheit") előidézésében tulajdonítunk szerepet. Az indolképzésről, mely hosszú ideig a legfontosabb ismérvét képezte az ürülékcoli jelenlétének, kiderült, hogy vannak indolt nem képező colitörzsek, még pedig a leggyakrabban a tífuszbetegek bélsarából, viszont vannak indolt termelő aerogenes baktériumok is. Viszont az is kiderült, hogy ez nem ok az indolpróba elejtésére, mint ahogy azt eleinte hitték, sőt annak kimutatása egyre fontosabbá vált, mert bebizonyosodott, hogy a vízbe kerülő bélsár coli legelőször ép az indoltermelését veszti el, s hogy ez éppen ezért jól felhasználható a friss vagy kevésbbé friss fekaliscoli kimutatására. Ezért az indolképzés alapján az angolok I. és II. típusú coli és I. és II. típusú aerogenest különböztetnek meg. Az angol vízszabvány a Voges—Proskauer és citrát negatív, metilvörös és indolpozitív, gelatinát nem folyósító, tejcukrot bontó colitörzseket biztosan fekalis eredetűnek tartja. Ajánlják még az angolok a fekalis szennyezés bizonyításának alátámasztására az állati bélsárban a coli mellett nagyszámban jelenlevő anaerobok, közöttük elsősorban a Fränkel—Welch-féle bacillusok és a fekalis streptococcusok kimutatását, annál is inkább, mert ezek is cukorbontók s a folyékony cukrostáptalajokon az előzetes próbában a coli mellett jelen lehetnek. A rendkívül resistens spórás anaerobok jelenléte igen erős és régi hosszantartó szennyeződésekre utal, a tápszüke iránt érzékenyebb fekalis streptococcusfajták pedig inkább friss szennyeződésekre vallanak és bizonytalan colilelet ellensúlyozására használhatók fel. Erős savképzésükkel ugyanis károsíthatják a coli erjesztő tulajdonságait, sőt növekedését is és így előfordulhat, hogy fekalis streptococcusok kimutatása, negatív vagy atipikus colilelet mellett éppen friss szenynyezésre vall. Ha bebizonyosodik, hogy a manniterjesztéssel az emberi bélből származó fekalis streptococcusokat meg lehet különböztetni a főként raffinoset megtámadó növényevők (szarvasmarha, ló) beléből származó streptococcusoktól, ahogy ezt az angol-amerikai kutatók állítják, akkor a fekalis streptococcus kimutatása nagyobb szerephez is juthat a vízdiagnosztikában. Mindezeknek a körülményes próbáknak külön-külön nincs jelentőségük, csak egymás mellett, egymás kiegészítésére. S bár e próbák nagyobbik része főként német bakteriológusoktól származik,
