Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Láng Sándor dr.: A karsztvíz kérdése Budapest székesfőváros vízellátásában

348 Láng Sándor dr. A Bud,ai hegység lesüllyedt részeit feltöltő eocén- és oligocénkori képződmények jelentékeny része az alaphegység menti peremi vetődéseket is elszigetelő, vizet át nem eresztő agyagos rétegekből van s nyitott hasadék nem nagyon érhet a külszinig. így, a mélységből való vízfelbukkanás, annak ellenére, hogy a hegység keleti oldalán több völgybevágódás eléri a karsztvízszintet, — majdnem kizárt dolog. (9.) Azonkívül, a hegyvidék alacsonyabb volta és kisebb rögökre, medencékre tagolt szerkezete is hozzájárul ahhoz, hogy kevés legyen a triászvízkilépés. Nagy mennyiségben csak a dunaparti termális vonalon, — a hévvizekhez keveredve, — jut a felszínre. Áramlása tehát a Budai hegység belseje felől a karsztvízszintet megcsapoló Duna felé a legvalószínűbb. Ezzel szemben, pl. a víz elraktározása szempontjából egységesebb felépítésű Bükk-, vagy a Gömör-Torna vidéki magasra kiemelkedő karsztfennsík meredek peremein, valamint a dunántúli hasonló felépítésű hegységeinkben köröskörül hatalmas karsztos források csapolják meg a karsztvízszintet a völgybevágódások bemetszésén. (A Sajó és Torna mészkő-völgyében működő karsztos források összes hozama pl. 1940 augusztus végén mintegy 84.000 percliter volt!) VII. A triászvíz elhelyezkedése és mozgása. A karsztvíz szintje Horusitzky H. szerint a budai XII., Endresz György-tér 5. sz. (azelőtt Krisztina-körút 99.) alatt 100 évvel azelőtt fúrt kútban (ez volt Buda legrégibb, 150 m mélyre fúrt kútja) mintegy 120 m. (23.) A XII. ker., Gömbös Gyula-u. egyik feltárásában (14, p. 81.) 119 m; a békásmegyer-pünkösdfürdői fúrásban 111 m, a budakalászi és pomázi szénkutató fúrásban (22.) 112, ill. 109 m; a pilisvörösvári bányavidéken a vízbetörések adatai szerint 133—137 m; az esztergom-dorogi bányák területén 126 m (8.); Tatabányán 139 m; a Vértesben pedig Gedeon adatai szerint 155 m. (14.) •— A felsorolt néhány adatból is kitűnik, hogy a Magyar Középhegység északkeleti részében kelet felé haladva, a vízszint csökken, egészen a Duna völgyéig. Az egyes hegységekben pedig nagyjából egyforma magasságban van. A triászvíznek egyszintben való elhelyezkedése a kőzetüregrendszerek útján, a közlekedőedények törvénye alapján lehetséges. Az üregek a mélyben mozgó vizek oldó hatása folytán, legtöbbször a tektonikus mozgások által előre kijelölt repedésrendszerek mentén keletkeztek. Hasadékok még a kőzet víztartalmának csökkenése miatt, továbbá a mészkőnek dolomittá való átalakulása folyamán is alakulhatnak ki. Az egyes repedések, vagy rendszerek találkozásánál végül nagyobb üregek, barlangok is képződhetnek. Schmidt S. szerint (15.) a