Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Láng Sándor dr.: A karsztvíz kérdése Budapest székesfőváros vízellátásában

342 Láng Sándor dr. homokkőfoszlányok feküsznek. Dél—Keleten, P.-borosjenő község és a Kövesbérc vonulata felé a karsztos alaphegységet a lösztakaró alól kibukkanó vastagabb hárshegyi homokkő váltja fel. (L. a 4. ábrát.) A triászvíz kiaknázására a csízvölgyi törésvonalak kereszteződése táján lemélyített fúrások és aknák bizonyosan eredménnyel járnának. 0 1 I 1 órlér E3 2 lös z J hárshegyi homokkő I—i—

I dachstein mészkő 5 dolomit 4. ábra. A Solymári fal környéke. Védőterületül a Solymári fal körzete, — bár nagyon szép kirándulóhely — alkalmas volna. (4. ábra, „E" és „F" jelzésű pontok.) * A Pilisvörösvári medence déli peremén a Kis- és Nagyszénás, Zsíroshegy, Felsőpatakhegy, Szarvashegy és Csúcshegy vonulata képviseli a karsztos f. triászkori kőzetekből álló alaphegységet. A felső eocénkori kőzetek több kisebb foltban találhatók meg. Eocén utáni törésekkel különböző magasságra kiemelkedett darabjaiknak legnagyobb része még az infraoligocén denudáció következtében elpusztult. (13.) A kiscelli agyag már csak a hegyrögökhöz csatlakozó lankákra húzódik fel. A vidék legutolsó tengeri elöntése a felsöoligocénben volt, ennek az üledéke már csak a medence közepén helyezkedett el. — A triászvíz feltárására alkalmas, mélyen fekvő és az alaphegységhez is eléggé közelfekvő részlet elsősorban a solymári Jegenye völgy törésvonalakkal is jól jellemzett vonala, ahol a Kerekhegy (420 m) és a Felsőpatakhegy (312 m) erdős területe alkalmas védőterületnek kínál-