Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Vitális Sándor dr.: Egy magyar falu ivóvízellátása

326 Vitális Sándor dr. féle megjegyzést fűznöm, mert sajnos azok önmaguk beszélnek s élénk fényt vetnek vízellátásunk mai igen elszomorító, elhanyagolt, tűrhetetlen állapotára. A bemutatott adatokból nyilvánvaló, hogy országunk ivóvízellátásában a legkétségbeejtöbb helyzetben községeink-falvaink, illetve azok lakosai vannak. Legyen szabad ép ezért mai előadásomban egy magyar falu ivóvízellátásának a helyzetét bemutatnom, úgy ahogy ma valóban van s azután úgy, ahogy a szakember elképzeli, illetve megvalósítaná, ha az illetékesek módot adnának reá. Becslés szerint O.K.l. vizsgálata szerint W^M Iható kútvíz I ] Fertőzött kútvíz 4. ábra. Csonkamagyarország iható- és fertőzött vizű kútjai. Példának Kisterenye község ivóvízellátásának bemutatását választottam részint azért, mert ebben a községben a vízellátási módok mindegyikét (körzeti vízvezeték, fúrt és ásott kutak) megtaláljuk, főleg azonban azért, mert 1938-ban alkalmam volt e község ivóvízellátásának kérdését minden érdek nélkül, tisztán szakszempontból (más hidrogeológiai munkák kapcsán) részletesen tanulmányoznom. Kisterenye község Nógrád megyében, a Mátra hegység északnyugati lábánál, a Zagyva folyó és Tarján patak összefolyása mentén fekszik, hidrogeológiai szempontból (mint a továbbiakban látjuk) eléggé kedvező helyen. Az ezer éves, színmagyar község nagyobb fejlődésnek a világháború után indult, a község határában megnyílt szénbányák révén. A községnek ma 4700 fő lakója van, 800 lakóházzal és kb. 1000 drb számos állattal. A község vízszükséglete tehát ma (1 emberre és 1 állatra fejenként és naponként 100 liter vizet számítva) kereken 400 liter percenként. A községnek ezt a főleg ivóvízszükségletét ma (illetve vizsgálataim idején, 1938-ban) 490 ásott és 1 fúrt kútból nyerik. Szükségesnek tartom előrebocsátani, hogy ha egy község ivóvíz ellátásának kérdésével komolyan akarunk foglalkozni, az első teendőnk