Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Moll Károly dr.: Magyar gyógyfürdők gyógyhatásai

Magyar gyógyfürdők gyógyhatásai 319 alá, s így éppen a kérdés leglényegsebb tétele — az állva fürdés feltétele semmisült meg. így természetes, hogy más eredményekre jutott. Ennek megvilágítására elegendő, ha geometriailag ábrázolom fel, mit jelent a vérkeringésre vonatkozólag az állva vagy a fekve fürdés. Az állva fürdésnél a víznyomás a vénás keringéssel párhuzamosan, a szív felé csökkenő intenzitással hat, míg a fekvő fürdőben a víznyomás merőlegesen éri az ereket és azokat összenyomja. Az előbbi ábrázolásánál egy egyenlőszárú háromszög, az utóbbi ábrázolásánál egy téglány, — ott egy kúp, itt egy henger keletkezik, mely utóbbi valóban lehengereli az ereket és a vérkeringést megnehezíti, ellentétben az állva fürdéssel, mely segíti a véráramlást. Az elmondottak alapján a víznyomásnak a gyógyhatása kiaknázható ott, ahol vizenyőt, duzzadtságot, visszeres pangást kívánunk eltüntetni az alsó végtagokon vagy az alhasban, mint pl. ízületi gyulladásnál, baleseti sérüléseknél, visszértágulásnál, thrombozis utáni állapotoknál, alhasi izzadmányoknál, női betegségeknél stb. A víznyomásnak ezek alapján a gyógyeszközeink közé való sorolása indokolt és fontos, mint látható. Hévízen, ahol e megfigyelések történtek, mindenki állva fürdik, mert a tó átlagosan embermagasságú. A városi fürdőinkben azonban a víznyomás e gyógyhatása kellőképen nincs kiaknázva, mert a medencefürdők általában sokkal sekélyebbek, semhogy az állva fürdés előnyei teljes mértékben érvényesülhetnének. Ezért a fürdőépítéseknél ezt a tételt számba kell venni. Magas koncentrációjú oldatok vagy nagyobb fajsúlyú anyagok természetesen még fokozzák a víznyomás hatását, ilyen a hévízi tó fenekét borító iszap vagy Szováta koncentrált sóoldata stb. E három csoportba sorolt hatótényezők lennének a fürdőgyógyhatás általános hatóerői, melyek megtalálhatók valamennyi gyógyfürdőnél, — de egyiknél sem egyforma elosztódásban és egyforma módon. Mint ahogyan nincs tökéletesen egyforma két emberi szervezet, úgy két egyforma gyógyfürdő is alig képzelhető el. Egyéni eltérést mindig fogunk találni a sóoldatban vagy a hőmérsékben, vagy a gáz-