Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)
Dinda János: A víz szerepe az olajbányászatban
308 Dinda János kitermelt mezők egy részében centrális helyzetű kutakba vizet adnak be. Ez a víz nyomásával a porózus rétegekben, a még ott lévő olaj egy részét maga előtt terelve a környező kutakhoz viszi és ott termelik ki. Ezt az eljárást az amerikai irodalomban és a gyakorlatban , .Water flooding"-nak, vízzel való elárasztásnak nevezik. Talán helyes lenne az eljárást vízvisszanyomásnak nevezni. A vízvisszanyomás csak ott alkalmazható, ahol a hézagosság és az áteresztőképesség viszonylag nagy. A fúrólyukba beadott víz igen lassan terjed el a lyuk környékén, de ez kívánatos is, mert ha gyors a terjedés, igen könnyen elindul a víz egy hézagosabb részben és mintegy folyamot alkot valamely termelő kút felé, ennek következtében a víz egyik kúttól a másikhoz áramlik és az olaj az áramon kívül marad. Utóbbi jelenség ott is felléphet, ahol víznyomás érvényesül és túlmohón termeljük az olajat. A vízárasztásnál a beadott víz minőségére nagyon kell ügyelni. Ha a felhasznált víz nagyon sok ásványi sót tartalmaz, azaz kemény, akkor egyideig normálisan fog a rétegbe áramlani, de lassan mind több és több só fog kicsapódni a kút körül és feltölti a kőzet hézagait. A hézagok feltöltődése az áramlást mind jobban és jobban megnehezíti, mivel az ellenállás nő és végül a rendelkezésre álló nyomómagasság nem lesz elegendő a víz mozgatására. Hogy a sók ki ne csapódhassanak, sok helyen a rétegbe való beadás előtt vegyileg lágyítják a vizet. Amint már a fentiekben említettük, a rétegvíz sótartalma az édesvíztől a tengervízig és annál nagyobb sótartalomig váltakozik. A víz vándorlás közben mindazon rétegek ásványi sóit oldja a telítettség határáig, amelyeken átáramlik. A sótartalom és a geológiai kor, illetve a térszíni helyzet között gyakran egészen logikus összefüggés van. Magyarországon a budafapusztai mezőben az egymás alatt következő rétegek sótartalma 1.3, 1.7, 1.8—2.6 gramm/liter, a lovászii mezőben 1—2, 8—28 gramm/liter. Az alacsonyabb sótartalom a fent lévő geológiailag fiatalabb, a magasabb sótartalom az alsó, geológiailag idősebb rétegekre jellemző. A különféle vizek korróziót is okozhatnak. A korrózió rendesen elektrokémiai hatás következménye, melyet az olaj-, gáz- és vízben oldott vegyi anyagok idéznek elő. A sós, vagy savas vizek egyrészt aktive korrodálnak, másrészt gyorsítják az egyébként előálló korróziót. Az alkalikus vizek általában nem korrozivok. A C0 2 és H.S vízben elnyelve korrodálok. Minthogy a viz az olaj termelését károsan befolyásolja, kizárására kell törekedni. A kezdeti vízelzárásról már volt szó, ugyanis a fúrólyuk lefúrása és a béléscső leültetése után, a béléscső és a lyuk fala közti teret cementtejjel töltik ki oly mértékben, hogy az megkötés után lehetetlenné tegye a termelő rétegeknek a felettük, közöttük és alattuk lévő
