Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)
Schmidt Sándor dr.: A hazai szénbányászat és a víz
•296 Schmidt Sándor dr. üreget és megindult az említett földalatti gát készítésének végeláthatatlan munkája. Először drótra kötve leeresztettünk óvatosan 60 cm hosszú, 10 cm átmérőjű zsákot, teletöltve homok, kavics és cementkeverékkel és amikor láttuk, hogy a fúrólyuk alján a víz sodra elkapja a zsákot és elszakítja a drótot, egymásután adagoltuk azokat. Minden 20—30 darab zsák beadása után cementes homokot iszapoltunk, hogy a beengedett anyagot tömörítsük. Amikor 1—2000 darab ilyen zsák beengedése után sem láttunk változást a bányába betört víz mennyiségében, melyet a tengerszíne alatt 70 méterrel levő szivattyúkamránkkal tartottunk, 2—2 darab zsákot kötöttünk össze és engedtük le a fúrólyukba, majd a zsákoknak a végére kis vasmacskaszerü kampókat kötöttünk, hogy egymásba akadva, jobban tömörüljenek, eredményt azonban nem értünk el. A beadott zsákok száma 13.843 darab volt, ezenkívül 773 darab fagolyót, 27 darab fakockát, 123 darab zsákszeletet, 12.7 m : ! kavicsot és részletekben 1003 m 3 homokot, 672 q cementet engedtünk be a fúrólyukba. Május 10-ig, tehát 4 hónapig tartott ez a munka, amikor azzal felhagytunk abban a reményben, hogy a 724-es fúrólyuk fogja most már a kérdést megoldani, amellyel 317.3 m mélységben értük el a széntelepet, ahol a fúrólyuk vize elveszett (19. ábra). Igyekeztünk cementálással, majd a fúrólyuk béléscsövének leengedésével elzárni az összeköttetést a bánya felé és tovább fúrva 340.7 méterben, tehát 111.2 méterrel a tenger színe alatt értük el a triászmészkövet. Miután a fúrólyukba töltött víz állandóan elveszett, mindent megkíséreltünk, hogy a rövidrezárást megszüntessük. Cementtel, homokkal, zsákokkal igyekeztünk a fúrólyuk talpa körüli hézagokat kitölteni, ami végre sikerült. Tovább fürtünk ezután a triászmészkőbe és 386.3 méterben 40 cm-es üreget találtunk, melybe megkezdtük a cementálást, azonban 611 m 3 homok és 5 vágón cement beadása után a bánya jelezte, hogy sok homok jön be a bányába és félő, hogy a szivattyúkat tönkre teszi, ezért a fúrólyukba zsákokat kezdtünk adagolni mindaddig, míg az eldugult. Tovább fúrva, a 392.2 m mélységben újabb 20 cm-es repedést észleltünk, melybe cementálással ismét megindultunk, eredményt elérnünk azonban most sem sikerült, átmenetileg apadt a víz a bányában, majd ismét a régi mennyiségre emelkedett. A mélységben ismét tovább fúrtunk 457.37 méterig, vagyis a triászban 116.6 méterre és miután újabb karsztüreget nem észleltünk, a fúrólyuk leszerelését határoztuk el azzal, hogy új helyet fogunk keresni. A kálváriajárás azonban tulajdonképen csak most kezdődött. Amikor a fúrócsövek mentéséhez kezdtünk és azok a beadott cementanyagba bekötve nem indultak meg, a triászmészkőnél 340 m mélységben elvágtuk. A vágás után a csövek megindultak ugyan, azonban egész;
