Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Schmidt Sándor dr.: A hazai szénbányászat és a víz

•278 Schmidt Sándor dr. gazdasági viszonyoktól függetlenül képes volt oly nagy áldozatokat hozni. 1800 körül indult meg a véletlenül talált kibúvásokon az esztergommegyei szénbányászat Annavölgyön, Csolnokon, Dorogon, Tokodon, Mogyorósbánya és Bajót községek határában. Mindaddig, míg a magasan fekvő szén'rétegek képezték a müvelés tárgyát, nem látszott más problémája e szénvidéknek, mint a közlekedés, a szállítás biztosítása, vagyis a vasút megépítése. Az első vízbetörés ugyan 1878-ban volt már Annavölgyön, az azonban feledésbe ment a medence kedvező földrajzi fekvése s szenének kiváló minősége folytán, úgyannyira, hogy a 90-es években, mikor végre megépült a Esztergom—Almásfüzitői, 1. ábra. A dorogi munkásotthon freskója. majd Budapest—Esztergomi vasút (2. ábra), hatalmas lendülettel indult meg három vállalatnak nagy tőkéket mozgósító nemes versenye — még a mai szemmel is nézve —- szépen átgondolt aknatelepitéseivel. Alig készültek el azonban az aknák s tették hozzáférhetővé a gyönyörűen fénylő, jóminőségű szenet, egymásután lettek áldozataivá a mélységben rájuk leselkedő szörnyű ellenfélnek, a triászmészkőből a bányaüregekbe tört víznek, úgyhogy 1903-ban 7 akna állott víz alatt és szűnt meg a vidék bányaiparának oly nagy áldozattal előkészített lendületes fejlődése. Az annavölgyi és tokodi bányászatnak magasabb szintekben dolgozó műveletei maradtak csak érintetlenül a sorozatos katasztrófáktól, ezek is alkalmasak voltak azonban arra, hogy állandóan ébrentartsák az érdeklődést a bányavidék rendkívüli értéke iránt, dacára annak, hogy szakembereink, mint pl.: e bányászatnak egyik volt vezetője: Stegl bányaigazgató is — az osztrák bányászati lapokban 1907-ben megjelent tanulmányában — óva intett mindenkit, hogy e bányászatba tőkét fektessen, mert szerinte minden aknának elkerülhetetlen sorsa annak elfulása.