Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)
Kárpáti Jenő dr.: A Medve-tó hőmérsékleti viszonyai
A Medve-tó hőmérsékleti viszonyai 261" VII. 9-én a tó-maximum 46.2° C VII. 12-én „ 44.3° „ VII. 15-én „ 42.8° „ VII. 18-án „ 41.7° „ VII. 21-én „ 40.2° „ VII. 24-én „ 39.1° „ VII. 27-én „ 38.0° „ VII. 30-án „ 37.5° „ VIII. 2-án „ 36.5° „ VIII. 5-én „ 35.7°' „ VIII. 9-én „ 35.1° „ VIII. 12-én „ 34.3° „ A későbbiek folyamán a tó-maximum már lassabban esik, sőt 30° C alatt végleg meg is áll. Ez az állandósulás természetesen a mélyebb rétegekben jön létre — 4—5 m mélységben —, hol a hőmérséklet a tél folyamán sem csökken észrevehetően. Télen a tó sóban szegény felszíni rétegei befagynak ugyan, de 4—5 m mélységben állandóan megtaláljuk a 27—28 fokot. Érdekes jelenség, hogy a fő-évad megindulását követő 2—3 nap alatt a tó-maximum gyakorlatilag állandó. Ennek okát abban látom, hogy a tó melege eleinte égeti a fürdőzők lábát és nem kavarják fel a mélyebb rétegeket. Mihelyt azonban a maximum másfél méternél méyebbre vándorol — ami 2—3 nap alatt bekövetkezik — gyorsabb iramot vesz a hülési folyamat. Visszatérve az I. sz. táblázathoz, a továbbiakban azt látjuk, hogy míg a fürdőzők által elérhető rétegek — mintegy 170—180 cm mélységig — a fő-idény megindulása után rohamosan hűlnek, (a 150 cm-es réteg hőmérséklete pl. 9 nap alatt 50.1-ről 44.8-ra esett), addig a közvetlenül határos rétegek — mintegy 180 és 230 cm között — hőmérséklete átmenetileg lényeges emelkedést mutat. A 200 cm-es réteg hőmérsékletének emelkedése pl. 5.4 fokot tesz ki! Ez a jelenség azzal magyarázható, hogy a fürdőzők mechanikai munkája kismértékben lefelé is érezteti hatását. Az úszás, de különösen a víztaposás következtében a 150 cm-es mélység körüli, igen meleg réteg belekeveredik a 180—230 cm közötti rétegekbe és ezek hőmérsékletét ideiglenesen 5—6 fokkal felemeli. Az állandó jellegű hőmérséklet-csökkenés természetesen itt is hamarosan beáll és két héten belül már 2—3 fokot tesz ki. Hasonló — bár kisebb mérvű — ideiglenes melegedést mutat a 250 cm-es réteg is. Itt azonban a melegedés maximuma már bizonyos eltolódással áll be. Minél lejjebb megyünk, annál állandóbb jellegű a hőmérséklet. Ez érthető, mert hiszen a nagyobb mélységek felé úgy az inszoláció építő-, mint a fürdőzők romboló hatása fokozatosan letompul.