Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)
Réthly Antal: Magyarország csapadékviszonyairól
Magyarország csapadékviszonyairól 25 oldat van bennük s a párolgás ellen parafinolajréteg védi a belé hullott esőt és hóiét.) De eddig csak az adatgyűjtésről írtam, lássunk valamit a feldolgozásról. 19ÖO-ban K o n k o 1 y The,ge M i k 1 ó s létesítette az Intézetben a csapadékosztályt és annak első főnöke, dr. A n d e r k ó volt, majd rövidesen Héjas Endre vette át az osztály vezetését s ma Kulin Istvánra van bízva. A megfigyelések az Évkönyvek IV. önálló köteteként jelentek meg, (1901—1915) s gazdag, értékes megfigyelési anyagot, valamint hazánk csapadékviszonyairól több értekezést tartalmaznak. 1916 óta az Évkönyv III. részében látnak napvilágot. Olyan nagy hibák, mint amilyenek régen vclltak, ma már nem fordulhatnak elő, u. i. a megfigyelési anyag a legszigorúbb ellenőrzésen megy keresztül. Három-négy alkalmazott minden egyes nap csapadékát térképre vezeti rá és ha ellentmondás mutatkozik, keresi annak okát, így pl. kitűnnek a következő leggyakoribb hibák: 1. az észlelő nem arra a napra írja be a csapadékot, amelyre kellene (a reggeili mérés az előző napra írandó), 2. nem méri meg a kis csapadékokat, tehát gyűjti, így ugyan nagyjából helyes lehet a havi összeg, de kicsiny lesz a csapadékos napok száma, 3. teljesen elhanyagolja télen a hómérését mind a csapadékmérőben, mind a földön és ennek következtében az illető hely hóviszonyairól és téli csapadékáról hamis képet nyerünk. 1921 óta, kezdeményezésemre, a svájci mintára immár harmadik évtizede megszerkesztik napról-napra a csapadéktérképeket, amelyeknek alapjául elsősorban a naponként sürgönyző állomások adatai szolgálnak, száma már 183. Amikor az Intézet vezetését átvettem, szükségét láttam annak, hogy újból feldolgoztassam Magyarország csapadékeloszlását, mégpedig ne csak az évi eloszlást, hanem minden egyes hónapról. Ezt a munkát a trianoni országcsonkról H a j ó s y tanár a legnagyobb gonddal elvégezte. Az azóta bekövetkezett örvendetes és immár harmadszori országgyarapodás feladatunkká tette új csapadéktérképek megszerkesztését, annál is inkább, mert magas hegyvidékek kerültek vissza és a gyakran aszállyal küzdő alföldi medence öntözése miatt az öntöző müveknek vízzel való ellátása érdekében, felvetődött a duzzasztógátak vagy tároló medencék építésének szükségessége. Erre a célra is különleges megfigyelő hálózatokat létesítettünk a Keleti Kárpátokban és Erdélyben. A havi csapadéktérképeket Hajósy megszerkesztette, de meg kell említenem, hogy az elsőket Bogdánfy nak köszönhetjük (1897). Vegyük sorra azt az öt magyarországi csapadéktérképet, amelyek önálló szerkesztés és számítás eredményei, mégpedig S c h e n z 1, Raum, Anderkó, Héjas és Hajósy féléket. Nem térek rá