Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Bányai János dr.: A hazai gyógyvizeink eredete

248 Dr. Bányai János III. Mélységbeli vizek. Ezt az elnevezést Weszelszky ajánlotta a Suess által bevezetett juvenilis helyett, mint amely nem eléggé bizonyítható módon jelöli az eredetet. Suess ugyanis a föld mélyéből, dehidratacióval kiszabaduló víz létezését tételezi fel s az előbb tárgyalt esetekkel szemben ez az első ízben a föld felszínére kijutó

1 víz lenne az ő elnevezésében foglalt s jellemzett víz! Eddig is már sok olyan megfigyelési adat gyűlt össze, amelyek a juvenilis víznek az ilyen tiszta, mélységbeli (magmatikus) származását igazolják a Suess-féle értelmezésben. A fogalmak pontos meghatározása különben azért is nehéz, mert eltérők a vélemények, hogy a melegnek nevezett víz hőmérsékletének alsó határ értékét hol állapítsák meg. Ugyanis az e csoportba sorozandó vizeket az előbbiektől (felszíni és leszálló!) a magasabb hőmérséklet kell megkülönböztesse. A magasság fokának a megállapításánál egyesek a neutrális zóna átlagos középhőmérsékletét veszik alsó határul, mások meg kerekszámban a 20° C-t jelölik meg. Mindenesetre leglogikusabb a neutrális hőmérsékletet venni alapul, mert a feljövő víznek az annál magasabb foka, a mélyebb szintről való eredetet jelenti. Ez a bizonytalanság tükrözik vissza a népi felfogáson is. Sok olyan helyünk van, hol a nép egyes forrásokat „hőforrások°-nak (?) tart, pedig semmi köziik-bajuk a mélységbeli vizekhez. Amire az elnevezés alapítva van, az nem más, mint az az egyszerű tény, hogy a mészköves vidékeinken több, bő vízzel felszínre lépő búvópatak forrása télen nem fagy be, hanem a legnagyobb hidegben is, nagy párát terjesztve folyik le messzire, amíg aztán a hőmérséklete leszáll a fagypontra. (Olthévíz, Csíkszenttamáson a Hővíz nevű feneketlennek tartott tó!) E búvópatakoknak a vize a földalatti, horizontális irányban való, hosszú vándorlása alatt megtartja, a felszínre való kilépésüknél is, a neutrális szintnek megfelelő 9—11° C hőmérsékletet, ami télen a víz kilépésénél nagy különbséget mutat az esetleg 0°-on, vagy éppen a fagyásponton aluli (sokszor 20—40°-os) hideghez képest. Tehát ezek nem hőforrásos helyek, hanem csak a nép által a külső hőmérséklethez „relativen" mért „melegek". (!) A felmelegedésnek aztán kétféle oka lehet. Az egyik, a mélységgel emelkedő hőmérséklet (a geotermikus gradiens szabályszerűségével!), a másik meg a Suess által is feltételezett magasfokú dehidrataciós víz. A geotermikus gradienssel kapcsolatban rengeteg olyan megfigyelési adat gyűlt össze, amely még aránylag oly kis területen is, mint Hazánk, sok ellenmondást tartalmaz. Ezeknek az adatoknak javarésze