Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)
Pap Ferenc: Magyarország ivóvízellátása
20 Pap Ferenc a tárgyat választotta az Elnökség, mint legfontosabb kérdést, hogy annak taglalásával újból kihangsúlyozzuk, hogy e kérdés egész területén az orvoslás céljából most már elkerülhetetlenül történni kell valaminek. A közvéleményben pedig fel kell kelteni az érdeklődést a kérdés iránt és keresni kell a megoldás útját. Az unalomig hangoztatni kell, hogy e téren is előbbre kell jutnunk, mert hazánk magas halálozási arányszáma s ezzel kapcsolatban a nemzet életfájának pusztuló sorvadása most már az államhatalom sürgős beavatkozása után kiált. A vízellátás terén annyira el vagyunk maradva és hazai viszonyaink a szétszórt település, sokszor a vízbeszerzés költséges volta, a tőkeszegénység miatt annyira kedvezőtlenek, hogy itt már nem lehet továbbra is a helyi közületek egyéni kezdeményezésére bízni ennek a rendkívül fontos kérdésnek megoldását. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a magyar kormányzat kövesse a kérdés megoldásánál a támogatásnak azt az útját, amelyet a legkülönbözőbb államok szükségesnek ismertek el. Amidőn pedig a magyar kormányzat — remélhetőleg minél előbb — programmjává teszi ennek a kérdésnek a megoldását, kérnünk kell, hogy elsősorban is a vízellátási ügyek mai közigazgatási rendjén változtasson, mert anélkül még akkor is alig tudnánk kielégítő eredményt elérni, ha számlálatlanul állanának rendelkezésre a milliók. A kormányzat idevágó első elhatározó lépése az ivóvízellátás négy minisztérium között megoszló ügyeinek egy kézbe való egyesítése lehetne. Azonban e feladat megoldását meglévő és szűk hatáskörrel bíró szervre bízni, már eleve megalkuvást jelentene. A mai állami életben nagy horderejű és arányaiban is rendkívüli feladatok megoldására idehaza két, lényegében alig különböző megoldási mód mutatkozik a legelőnyösebbnek, éspedig elsősorban a szakminisztériumoktól független és a kormánynak közvetlenül alárendelt kormánybiztosságra, vagy másodsorban működési körében megfelelően független külön hivatalra kellene bízni a vízellátás országos kérdésének megoldását. Az előbbire a legkitűnőbb példa a már régebben megszűnt KikötőKormánybiztosság, amely intézmény nemcsak sikerrel hidalta át azokat a nehézségeket, amelyek a kikötőépítés nagyjelentőségű víziberuházásának terén az érdekelt kereskedelemügyi, földmívelésügyi és pénzügyi tárcák között évtizedeken át húzódó eredménytelen tárgyalásokra vezettek, hanem mind műszaki és pénzügyi, mind közgazdasági tekintetben is a legjobb eredménnyel oldotta meg a rábízott feladatot és valósította meg terveit.
