Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Rövid közlemények - Láng Sándor dr.: Újabb adatok a Szilicei jégbarlangból

Rövid közlemények 195 a jég, az egyes fokok egyáltalán nem is látszottak. A lefelé való menetel tehát itt elég nehéz volt. A jégmezőnek az itteni, lépcső felé eső része csepegésmentes és tömör volt, olvadás nyomai nem látszottak rajta. Az akkor már negyedik napja uralkodó száraz, hűvös, nagy éjtszakai kisugárzással járó időjárás valóban jégképződéssel járhatott.

1 Az eltakart lépcső szakaszán végig 1° C volt akkor a levegő hőmérséklete, a híres Vízesés jégfala alatt pedig 0.8° C. Ezen a szakaszon, a barlang falait vastagon vonta be a dér. Csodás, finom jégképződményei egyáltalán nem olvadtak. Csak a jégmező alsó végén tűntek el. A mennyezet előtt lebegő ködös felhő szintén látható volt, a lecsepegő víz magasabb hőfoka szerint fenn, kétségtelenül magasabb hőmérséklet uralkodik. Ugyancsak megvolt fenn a kb. V2—1 m hosszú jégsztalaktit és alatta a sztalaginit is. Ezek eléggé pusztulófélben voltak. Ezen a tájon nagy volt a csepegés. Ugyanitt egy másik, még tompább s alacsonyabb oszlop is állott. A Vízesés szélesebb-keskenyebb sávjain, ahol gyakoribb volt a csepegés, ezúttal is színes volt a jég, amint Kerekes J. mondja, az algák miatt. Elhagyva a barlangfenék jégmezejének alsó szélét, újra megjelenik a durva törmelékből álló, sziklás altalaj. Itt is csak 0.7—0.8° C volt a hőmérséklet a fagypont felett (1. ábra, 10. pont). De hiányzott a dérés a jégképződmény. Csak egyetlen nagy, 2X2 m-es felületű jégtömb maradt még meg a barlang legvégében, a sziklafalak oltalmában. Talán azért nem olvadt el, mert nem érte az alul levő cseppkőbarlangból felfelé áramló melegebb légáramlás. Eredetileg ugyanis a jégbarlangot faajtó választotta el az alatta levő cseppkőbarlangtól. Azonban, az időközben leomló durva törmelék betörte e gyenge tákolmányt s most szabadon áramlik ki a jégolvasztó meleg levegő. Ahol azután a fagyos sziklafalakkal érintkezik, kiválik belőle a dér. A dérképződés, a megfigyelések szerint párhuzamosítható a már jól ismert „nyári jégképződéssel"

1 s erre az akkortájt uralkodó hűvös, kisugárzásos időben jó alkalom lehetett, mert nagyobb fajsúlyú, elég sok hideg levegő kerülhetett be felülről a cseppkőbarlangba. Hozzájárult még ehhez az is, hogy az említett cseppkőbarlang legmélyén, az ott folydogáló patak közelében is csak 7° C volt a levegő hőmérséklete (a patakvízé pedig 10.1° C), így nem sok hiányzott neki a fagyáspontig való lehűléshez és a túlhűlés miatti párakicsapódáshoz. Ez azután a Vízesés alatt, a keveredési övezetben, dérképződéshez vezetett. Ha a jégbarlang alsó végén, a cseppkőbarlang kezdetén tartózkodunk, érezhető az alulról jövő erős huzat. A cseppkőbarlang felső részében mért 3.5° C viszont arra mutat, hogy a jégbarlang zsákjába lehúzódó túlhűlt levegő a környező sziklafalakat is elég nagy vastagságban hűti át s így a levegő állandó hidegségére kell gondolni, 1 Kerekes J.: A Szilicei jégbarlangról. Földr. Zsebk. 1940. p. 209. 13*