Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Vigh Gyula dr.: A földtan szerepe a városok vízellátásban

160 Dr. Vigh Gyula hető különböző összetételét. E rétegek a Mecsek déli peremén észlelhető hasonló jellegű üledékek analógiája alapján nagy valószínűséggel a pannon mélyebb tagját képviselik. Ez összlet vastagságát egyedül a legújabb, III. számú fúrásban ismerjük, mert a többi négy fúrás egyike sem haladt rajta keresztül. Ebben a fúrásban 34.60 in vastag, a Strand-fürdő kútjában 39 m után még nem értek ki belőle. E törmelékes rétegekre a pannóniai emelet magasabb, finom, homokos agyagrétegei települnek, amelyek közé csak elszórtan iktatódik egykét vékonyabb homokos réteg. Az I. számú vízvezetéki és a M. Á. V. kútjából kikerült kövülettöredékek alapján Schröter Zoltán dr. a felsőpannóniai alemeletbe helyezte a rétegeket a MÁV. kútja részére készített védőterületi javaslatában (8.). Ugyanide helyezte annak idején Lőrenthey is a Szekszárdtól nyugatra emelkedő dombok agyag és homokrétegeit (9.). E pannóniai rétegek fölött a fúrások és egyéb kútszelvények alapján 16-—23 m vastagságban újpleisztocén-óholocén kavicsos homok, homokos, átmosott lösz, valamint álló pocsolyákban leülepedett iszap települ. Utóbbiból Lytoglypints naticoides Fér. került elő. Ha már most e rétegeknek paleogeográfiai vonatko>zásait vizsgáljuk a környező területekkel kapcsolatban és azoknak az altalajban való elhelyezkedését kutatjuk, úgy a rendelkezésünkre álló gyér adat alapján anynyit állapíthatunk meg, hogy a vindobóniai és a szarmáciai emelet rétegei közvetlen folytatásai azoknak, amelyek részint a Mecsekhegység északi, részint pedig a déli oldalán találhatók. A terresztrikus rétegek fölépítésében résztvesznek mindazok a kristályos kőzetalkatrészek, amelyek a közeli Fazekasboda-mórágyi hegységben megvoltak, sőt a gránit fölött települő permi és werfeni rétegek törmelékét is vastag fölhalmozódásokban találjuk a III. számú fúrásban. Ellenben csak egyetlen helyen, 793— 797.90 m között volt nyoma a mezozoós rétegek törmelékének, amelyek pedig a Szászvár körüli völgyekben Vadász közlése szerint nagy szerepet játszanak. Ez a hiány e képződményeknek a Szekszárd körüli partoktól való távolfekvésére utal. Az előzőkben felsorolt rétegeknek a fúrásokban észlelt különböző mélységi fekvéséből arra a megállapításra jutunk, hogy a harmadkori medence a Duna, illetve észak felé fokozatosan mélyül s hogy a rétegek az alaphegységtől kifelé északnak és északkeletnek hajolva a medence belseje felé mind mélyebbre süllyednek. Sajnos, a kép, amelyet magunknak erről alkothatunk, nagyon hiányos, mert a Szekszárd körüli mélyfúrások adatai rendkívül hézagosak. Szekszárdtól délkeletre Decs községben 162 m, az innen keletre fekvő Cserenc dűlőben 460 m, Öcsénkben 262 m, Gábor majorban 400 m, a Szekszárdtól már északra fekvő Palánk pusztán 317 m mély fúrásról van