Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Horusitzky Ferenc dr.:A víz a föld belsejében

129 Dr. Horusitzky Ferenc A talajvízkutatás egyik legfontosabb feladata a hidroizobipszák megszerkesztése, mely görbék gyakran még különleges földtani kérdésekben is útbaigazítást adhatnak. A 3. és 4. ábrán két ilyen hidroizohipszás térképet a magam vizsgálataiból mutatok be. A 3. ábrán bemutatott hidroizohipszás térkép megszerkesztésének célja az volt, hogy a „MÁV" újpesti Népszigeten levő vízművének védőterülete számára kaphassunk hidrogeológiai támpontokat. Az említett vízmű vizet záró réteggel le nem fedett talajvízből táplálkozik, önként értetődő, hogy az ilyen lefedetlen talajvizet védő védőterület esetében a legfontosabb kérdés az, hogy honnan áramlik a víz a kutakba, hogy a víz érkezésének iránya felé szélesebb védöterületi sáv legyen megállapítható. A bemutatott hidroizohipszás térkép első pillanatra különös képet nyújt, mert kiderül, hogy a terület nagyrészén a víz a Duna folyásirányával ellenkező irányban áramlik. Ennek azonban egyszerű magyarázata az, hogy a területtől északra telepíttettek az újpesti „Iszter" vízműveinek kútjai, melyek állandóan nagymennyiségű vizet vonnak el s a talajvíz áramlását maguk felé irányítják. A nyugati szigetparton a hidroizohipszák lefutása a dunapart üledékeinek vízátbocsájtóképességéről nyújt tájékoztatást. Az északi kútsor vízelvonó hatása folytán a kútsor előtt a talajvízszint meredeken esik a sziget belseje felé. Mivel a parti üledéksáv vízátbocsájtóképessége itt nagy, a kutak egész vízmennyiségüket a Duna felől, a kisebb ellentállás irányából szerezhetik meg, s kelet feé a vízállást nem apasztják. Más a helyzet délebbre az úgynevezett „Fischer kutak" előtt. Itt a parti sáv nyil2. ábra. A talajvíz és a felszíni vizek. 1. Vizet átbocsátó kőzet. 2. Kapilláris öv. 3. Talajvíz. 4. Vízrekesztő fekii. 5. Felszíni víz. 6. Felszíni víz vizet átbocsájtó mederrel.