Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Horusitzky Ferenc dr.:A víz a föld belsejében

A víz a föld belsejében 125 belül is helyet tuü szorítani magának. Ilyen ásványok épen az agyagásványok, mint a kaolin, a nontronit-montmoirillonit csoport ásványai, melyek kristályráccsal rendelkező ásványok, de a térrácsuk síkjai közé vizet tudnak felvenni és a kristályrács összeomlása nélkül újra leadni. A vízfelvétel a térrács síkjait mintegy széjjelebb feszíti, egymástól való távolságukat megnöveli, s ezáltal az egész ásvány térfogata megnövekszik, megduzzad. Természetesen ilyen duzzasztóvíz felvételével járó térfogatnövekedés is hozzájárul a hézagok megszűkítéséhez s a kőzet vízzáróképességét fokozza. Az elmondott okokból vizetzáró közetek elsősorban azok, melyek a legfinomabb szemcséjiíek és egyszersmind javarészben agyagásványokból állanak, mint amilyenek a különböző agyagok és agyagos márgák. Vizet átbocsájtó közetek ezzel szemben a durvábbszemü és agyagásványokban szegény üledékes kőzetek, mint a kavics, hcimok és homokkő. Vizet záró lehet azonban valamely durvábbszemü törmelékes üledék is, ha hézagait olyan kötőanyag tölti ki, mely maga gyakorlatilag hézagmentes, pl. kovasavas kötőanyagú homokkő, vagy más tömött kőzet, egyszerűen azért, mert összefüggő hézaghálózata nincsen, viszont vizetátbocsájtók lehetnek tömött kőzetek is, ha összefüggő repedés hasadékhálózat járja őket át, mely tágasabb üreg-járatrendszerré bővülhet, a hidrológiai jelenségek később tárgyalandó külön csoportjának feltételeit teremtve meg. A kőzetszemcsék köré az adhezió által nagy erővel feszített liigroskopos vízhártyákat még egy másik vízhártyácska is burkolhatja, mely már közönséges nyomás alatt áll. Ilyen normális nyomású víz tapad meg a hézagok sarkaiban is, ahol meniskusokat alkothat. Ez az ú. n. tapadóvíz (hártyácska víz és hézagsarok víz). Ha a tapadóvíz a kőzet kapilláris hézagaiban összefüggő víztömeggé olvad össze, akkor kapilláris víz áll elő, melynél a hajszálcsöves emelőerő legyőzheti a gravitációt. A kapilláris víz tehát felfelé mozoghat. A kapillárisnál nagyobb hézagokban a gravitáció győz, ezekben a víz tehát lefelé szivárog, míg a szivárgó víz a vízrekesztő réteg felett felhalmozódott talajvízig nem ér. Általában a felülről számított első vízrekesztő réteg felett felhalmozódott víztömeget szokták talajvíznek nevezni. Akármennyire egyszerűnek és egyértelműnek látszik ez a meghatározás, annál bizonytalanabb, ha közelebbről vesszük szemügyre. A talajvízszínt felett is beiktatódhat a vizet vezető rétegbe egy vizetzáró lencse, mely összegyűjt maga felett bizonyos mennyiségű vizet. Ez a ,,főtalajvíz"-től független, kis kiterjedésű talajvízlepel az, amelyet „lebegő talajvíz"-nek, „ál talajvíznek" szoktak nevezni. Ilyen magasabb, „lebegő" talajvízlepel okozhatja, hogy némely kismélységű kút tőszomszédságában csak lényegesen nagyobb mélységben sikerül a vizet feltárni. Az ilyen ál talajvíz, mert kicsiny a táp-