Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Salamin Pál: Tanulmány a hazai belvízrendezésről

I anulrnány a hazai belvízrendezésről 119 1. a talajvíz tengerszintfeletti elhelyezkedését ábrázoló rétegvonalas térkép a főáranilási irányok és sebességek feltüntetésével. 2. A talajvíz térszint alatti rétegvonalas térképe, stb. Az adatfeldolgozásnak másik fontos része a tározott vízmennyisé­gek és a szabadon levő tározó terek megállapítása és ezeknek szintén áttekinthető térképeken való kimutatása. A tökéletes belvízrendezés terveit a fenti adatok és a természetes vízgazdálkodás alapelveinek ismeretében úgy készítik el a Vízgazdálko­dási Központok, hogy ezek a tervek folyamatosan megvalósíthatók legyenek. A tervek végrehajtása, a megvalósulás a következő kérdés tisztázá­sát kívánja meg: Ki és milyen mértékben járul hozzá pénzben, anyagban, vagy mun­kában a tökéletes vízgazdálkodáshoz? Elvileg két megoldást képzelhetünk el: 1. Az állam végzi el az egész közösséget, vagy a közösség nagy részét érintő vízimunkákat (pl. az állami kezelés alatt álló folyók szabá­lyozását stb.), és bizonyos költségvetésileg megállapított keretben se­gítséget nyújt a kisebb közösségeket érdeklő vízrendezésekben. Ezt a segítséget azonban csak annak adja, aki kéri és általában nem kénysze­ríti a magángazdaságokat, hogy vízgazdálkodásukat, termelési rendsze­rüket országos érdekekből megváltoztassák. Példának említhetjük itt, hogy a mult költségvetési évben az öntö­zési segélyt (mely a tiszántúli nagy öntözési rendszeren kívül eső öntö­zési berendezéseket volt hivatva támogatni) a magángazdaságok nem merítették ki és így az öntözés kérdése nem fejlődött kellőkép ezeken a területeken. 2. Az állam fokozottan vállalja a közösséget érintő vízimunkákat, de nemcsak annak nagy részét, hanem a kisebb egységekét is: a) teljes egészében végrehajtja a nyílt jellegű vizek kártételei elleni védekezést és egyes különösen nehéz vízifeladatok megoldását; b) nagymértékű ( XA—%-tól, esetleg még nagyobb) segítséget nyújt a felszíni-, talajvíz-, karsztos jellegű vizek kártételeivel és a talaj rossz fizikai életmegnyilvánulásaival szemben. Az állam tehát óriási áldozatokat vállalt, de ugyanakkor kötelezheti a magángazdaságokat, hogy minden mezőgazdasági termelési rendszer­változást, talajjavítást, tökéletes belvízjavítást, stb., amit a köz érdeke­megkíván, végrehajtson. A fenti két megoldás között párhuzamot vonva láthatjuk, hogy az első nagy kötelezettségeket ró az államra, kicsit a magánosokra; a második még nagyobb kötelezettségeket ró az államra, de ugyanakkor sok feladatot kell vállalniok a magánosoknak is. A két megoldás közti

Next

/
Oldalképek
Tartalom