Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Salamin Pál: Tanulmány a hazai belvízrendezésről

I anulrnány a hazai belvízrendezésről 117 A helyes rendezés alapelvei. A természetben lévő kárt előidéző okok, a helytelen rendezés következtében előálló hibák és a tökéletes belvízrendezés ismeretében könynyen felépíthetjük a műszakilag leghelyesebb belvízrendezést. Ennek alapelvei az eddigiek szerint a következők: 1. A belvízrendezési munka mindenkor egységes vízgyűjtő területen végzendő, lehetőleg olyan szerv által, mely minden vízifeladatot maga A vízgyűjtőterületek és a kultúrmérnöki hivatalok működési területének viszonya. Jelmagyarázat • ' Hulturmimöki hivatalok működési területinek hatéra ' Yugyüjtdterü/etek hatéra Duna te Jisia -rizgyújtá területein»* határa 13. ábra. old meg, vagy legalább is szoros együttműködést fejt ki az egyéb vízimunkákat végző szervekkel. Ezt a szervet nevezzük vízgazdálkodási központnak, mely központ gyűjti a belvízrendezéshez szükséges adatokat, ezeket feldolgozza, elkészíti a belvízrendezés terveit és kiépíti a belvízlevezető rendszert. 2. A tervezési és kivitelezési munkának a tökéletes belvízrendezés képezze alapját, tehát a belvízrendező hálózat: a) vezesse le lehetőleg gyorsan a káros vizeket (levezető hálózat); b) tározza a lehető legnagyobb mennyiségben a hasznos vizeket (tározó hálózat). Ezen alapelvek alapján javasoljuk a vízgazdálkodási központok felállítását, amelyek feladata az összes vízimunkák elvégzése vagy irányítása és amelyeknek működési területe az egyes folyók összesítő, egységes vízgyűjtő területe. A Vízgazdálkodási Központok feladatköre négyirányú: