Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Salamin Pál: Tanulmány a hazai belvízrendezésről

104 Salami n Pál számított vízgazdálkodási egyenletben mutatkozik: Minél nagyobb a párolgás (P

3) értéke, mely a hasznos tározótér rovására csökkenti a vízmennyiséget, annál több száraz anyagot termel a növényzet s így annál jobb volt a belvízrendezés. A tökéletes belvízrendezés fejlesztése a tökéletes vízgazdálkodás. Ennek lényege, hogy — elsősorban rossz vízgazdálkodású talajoknál — az egész termelési idény alatt biztosítjuk a talaj hézagaiban a növény vízigény-görbéje által meghatározott vízmennyiséget, tehát pótoljuk azt a vízmennyiséget, amire a növénynek szükége van, de sem a természeBe/viz levezetés. tes vízgazdálkodás (bár erre törekszik),, sem a tökéletes belvízrendezés a rossz talajadottságok következtében meg nem adhatott. Itt annyit említünk még csak meg, hogy lényegében a P

3 értékét növeljük úgy, hogy a hasznos tározó teret (dT,) a termelési idény alatt állandóan újra feltöltjük öntözéssel: C, + //+ ö = P+ E+ dT. A legjobb megoldás az öntözéssel kapcsolt belvízrendezés, ami a hasznos tározó tér jobb kihasználását eredményezi. Összefoglalva: a belvízkérdés megoldása három úton történhet: 1. Levezető belvízrendezéssel (mely elavult). 2. Tározó vagy tökéletes belvízrendezéssel. 3. Tökéletes vízgazdálkodással (öntözés + belvízrendezés).